2013. március 22., péntek

1. rész: Let's go to London !

Évzáró. Végre. Már úgy untam ezt a 11.-es évet. Letettük a középfokú angol nyelv vizsgát, átestem egy szakításon és már untam a sulit. Amúgy is nyáron  lesz a 17. szülinapom amit nagyon várok. A gondolataimból az zökkentett ki, hogy mondták a nevemet: Kiss Dóra. Hát igen, minden évzárón kihívják a kitűnőket és gratulálnak nekik, és ezt már úgy unom. Átvettem a jutalom könyvem és már mehettem is vissza.

~később~
Ez a  nap is eljött. A szülinapom. Délután egy bulit tartunk nekem, ahol ott lesz a család és egyetlen igazi barátnőm, Stefi. Felvettem a bulis ruhámat, elkészültem és már fogadhattam is a vendégeket. A kedvenc dalaim szóltak : 1D One way or Another, Kiss you, rock me, Little Things és hasonlók. A torta evés után jött az ajándék osztás. A szüleimtől kaptam életem egyik legjobb ajándékát: 2 darab repülőjegyet Londonba!!!! El sem hiszem. A másik jegyet egyértelműen legjobb barátnőmnek adom, akitől az ajándékomat csak a megérkezés után kapom meg. Emellett még 1D-s kiegészítőket kaptam a család többi részétől.

~2 nappal később~
Ma indul a járatunk 10-kor. Már tegnap bepakoltam, mára csak a búcsúzást hagytam. Azt hiszem elég nehéz lesz. Jó, hogy nincs testvérem mert most tuti nem bírnék elmenni. Bár a szüleimtől is nehéz elválni. De ők itt vannak egymásnak. Arra figyeltem fel, hogy csengetnek. Barátnőm volt a bőröndjeivel, beengedtem majd felmentünk a szobámba. Elkészültem és már indulhattunk is. Egy kényelmes öltözetet választottam a hosszú útra. Az autóban némán utaztunk, mindenki el volt a saját gondolataival. A reptérre érve már kezdett rám törni a felismerés, hogy egy hónapig nem látom a szüleimet. De próbáltam nem kimutatni ezt. A szüleimen is láttam a szomorúságot. Elbúcsúztunk és felszálltunk a gépre. Az utazás lassan telt. Semmi máson nem járt az agyam, mint Londonon. Tervezgettem hogy mit fogunk ott csinálni. Majd azt vettem észre, hogy szólnak csatoljam be az övet, mert landolunk. Most a fellegekben éreztem magam. Alig vártam, hogy leszálljunk elfoglaljuk a szállást és megkapjam az ajándékom.

~a szállodában~
A szállodába érve megpillanthattam a "lakást"amiben a nyáron lakni fogunk. Nagyon tetszett. Egyszerű volt mégis szép. Egy kisebb nappaliból, két félszobából, egy fürdőből, ebédlőből és konyhából állt. Pont akkora volt amekkorának lennie kellett. Ámuldozásomat barátnőm szakította meg:
- És íme az ajándékod!- mondta, majd elém rakott egy ajándékdobozt. Kinyitottam és örömömben ugrálni tudtam volna. Két koncertjegy nem másra, mint a.....ONE DIRECTION-re!!!!Ráadásul VIP jegy.....ááááá!!
- Úristen köszönöm !!!!- mondtam és megöleltem barátnőm.
- Még van ott valami... - mondta. És tényleg. Egy Ramones póló. Kérdőn néztem rá.
- Ebben jössz a koncertre, mert Harry tuti kiszúrná - mondta és megértettem. Nekem Harry a kedvencem a bandából, Stefinek pedig Niall. A koncert holnap 8-kor kezdődik, addig kialusszuk magunkat és várost nézünk.
- Amúgy Stefi! Te mostantól Stephanie vagy én pedig Dorothy - szóltam neki.
- Hát persze ez alap - jelentette ki majd kacsintott.
Mindketten lezuhanyoztunk s bezuhantunk az ágyunkba.
Másnap 7-kor keltem. Még előttünk volt az egész nap, ezért a városba készültünk. Ettünk, elkészültünk és indultunk is. A tervben ez volt: Tower-híd, Big-Ben, Westminster-apátság és a Brit-múzeum. Mindent végignéztünk, nagyon tetszett, ki is fáradtunk rendesen. De most nem aludhattunk, mert várt minket a KONCERT!!!
Felvettem a Ramones pólómat, egy leggings-sel és egy tornacipővel. Hozzá pedig 1D-s kiegészítőket vettem fel.Csináltunk egymásnak bulis sminket és már mehettünk is a taxihoz. Odaérve hatalmas lánytömegek fogadtak minket, és mi bementünk a VIP szekcióhoz. Itt nem sokan voltak rajtunk kívül.Ezt nem is bántunk.

Végre elkezdődött a koncert. A fiúk bejöttek és minden lány sikítozni kezdett. Nagyon sokat énekeltek és természetesen nagyon jól. Azt hiszem még jobban beleszerettem Harrybe. De ezzel sajnos mindenki így van, nem fogok kitűnni még a Ramones pólómmal sem. Kezdtem kissé szomorú lenni. A koncertnek vége lett. Egy biztonsági őr jött oda hozzánk és elvezetett minket az öltözőhöz. Mi utoljára mentünk be, de nem bántam meg. Ezek voltak életem egyik legszebb percei...

Írjátok meg, hogy milyen lett. Nem soká hozok új részt, addig kitartás.

4 megjegyzés: