6.rész: Exek harca

Csengettek, lementem kinyitottam az ajtót és olyasvalakivel találtam szemben magam, akit a hátam közepére sem kívántam...

 Alex volt az, a volt barátom. Csak emlegetni kellett. Nem örültem látogatásának. Nem valami jó viszonyban váltunk el.

- Szia Dóra - mondta.

- Szia...Alex. Mit keresel itt? - kérdeztem nem túl udvariasan.

- A bulvár azzal van tele, hogy közted és a híres Mr. Styles között valami románc alakult ki. Ez igaz?

- Ehhez neked mi közöd is van? - kérdeztem vissza.

- Csak figyelmeztetlek, hogy inkább kerüld el őt.

- Miért is?

- Mert ő csak játéknak használja a nőket - mondta. Lesajnálóan néztem rá.

- Ezt pont te mondott?? -böktem mellkasára - Pont te, aki megcsalt, utána meg könyörgött, hogy vegyem vissza. Pont te?! Hát ezt nem hiszem el, ennél szánalmasabb már nem is lehetnél - mondtam és rácsaptam az ajtót. De ő kirakta a lábát. Az ajtó újra kinyílt. Ő megragadva a karom visszarántott. Kissé fájt. Majd így szólt:

- Kérlek Dórim. Felejtsd el Mr. Tökéletest - utalt Harryre -, inkább bocsáss meg nekem, és legyen minden olyan mint régen. Szeretlek.-mondta én meg végre hosszas próbálkozás után kirángattam kezem az övéből.

- Egy: ne nevezz így - mondtam és arcom már vörös lehetett a dühtől - kettő: felejtsd is el, amit az előbb mondtál. Ez már sosem fog megvalósulni. Elrontottál mindent, ez a te hibád volt. S most ha megbocsájtasz visszamennék Londonba - mondtam és hátrafordultam, amikor is szembetaláltam magam a szüleimmel. Ők is jól elküldték Alexet, hogy szálljon le rólam. Végre nyugodtan mehettem fel a szobámba, hogy lepihenjek. Nem akartam elmondani Harrynek az imént történteket, nem akartam, hogy súlyosabb legyen a helyzet. Még beszélgettem anyuékkal, majd lezuhanyoztam és mentem aludni. Alig bírtam elaludni Alex beszéde miatt. Sokat gondolkoztam és arra jutottam, hogy nem érdekelnek mások véleményei. Elhatározásom után el is aludtam.

Korán kellett kelnem, mert délelőtt indul a járatom. Hamar elkészültem, még ami itt maradt cuccom azt elraktam. Kimentem az utcára, és egy taxira vártam. Körbenéztem és megláttam a túloldalon Alexet. A hangulatom hamar megváltozott, már idegesít a jelenléte. Oda is jött hozzám. Elkezdte magyarázni megint amit tegnap. Közben a taxira vártam, és a csomagjaimat szorongattam.

- Látom nehéz, had vigyem. El is viszlek ha kell - mondta.

- Nem kell, nem érted, hogy szállj le rólam! - üvöltöttem rá. Be akartam szállni a taxiba, de ő visszarángatott. Utána magához húzott és tapizni kezdett. Én meg felpofoztam, és beültem a taxiba. Eléggé késésben voltam, ezért a reptéren sietnem kellett. Mire az utolsó ellenőrzéshez értem a repülő már felszállt. Felhívtam Harryt és megmondtam neki, hogy lekéstem a járatot és, hogy csak délután indul a következő. Szomorú volt. Azt nem akartam elmesélni, hogy miért késtem. Féltem, hogy botrány lesz. Hazamentem és egész nap a szobámban voltam. Délután apuval elvitettem magam a reptérre. Így biztonságban éreztem magam Alex ellen. Csak nehogy üldözési mániám alakuljon ki...Aputól elbúcsúztam és felszálltam a gépre. Elindultunk, és én Stephanien gondolkoztam, hogy vele mi lesz a nyár után, ha mi Londonban maradunk?! Muszáj velem és Niall-lel maradnia. Majd eszembe jutott Alex és Harry. Harry tuti megverné kissé ha kiderülne, hogy megfogdosott. De ha Alex Londonba is követ, akkor én mániákus leszek. Hamarosan leszálltunk. A reptérbe érve megpillantottam göndör hajú barna hercegem egy kartonnal a kezében: "DOROTHY WHITE <3." Odafutottam hozzá és a nyakába ugorva megcsókoltam. Ez alatt az egy nap alatt is nagyon hiányzott. Elindultunk az 1D házba, ahol is a többiek kisebb bulit szerveztek a vissza jövetelemre. Nagyon kedves gesztus volt tőlük és szinte már el is felejtettem Alexet. Csak majdnem. Azért nagyon jól éreztem magam. A buli végén még mindig szomorú voltam.

- Amúgy hogy-hogy lekésted a járatot? - kérdezte Harry. Úgy éreztem, hogy most kellett mindent elmondanom az exemmel kapcsolatban...

Ez kissé rövid lett, de a következőt próbálom minnél hosszabbra és hamarabb hozni. Addig olvassátok ezt és írjatok véleményeket.