14.rész: Hármasban...

Sziasztok Olvasóim :)
Nem tudom, hányan olvassák a blogom, de elértük a 800 oldalmegjelenítést. Nagyon köszönöm. De azért örülnék, ha feliratkoznátok rendszeres olvasónak. Itt az új rész, jó olvasást, jöhetnek a megjegyzések :)
-Harry te élsz?-kérdeztem meglepetten...

Harry eléggé meglepődött, hogy kételkedek a létezésében. Máskor nevettem volna, de ez most elmaradt. Ő csak állt az ajtóba és nézett értetlenül rám. Hosszú percekig gondolkodott, de semmit nem tudott erre felelni. Végül csak ennyit mondott:

-Mi van?- kérdezte elég hülyén. Most már én is összezavarodtam, balesete volt és belehalt most meg itt áll előttem... Harry végül betessékelt és leültünk a nappaliba. Belekezdtem a mesélésbe:

-Szóval ugye ti elmentetek, én meg délelőtt bekapcsoltam a tv-t és az volt benne, hogy Harry autóbalesetet szenvedett, amibe belehalt és te nem nyilatkozol. Utána felhívtalak, de ki voltál kapcsolva. Muszáj volt, hogy idejöjjek, nem akartam, hogy valami baj legyen.- mondtam, Dorothy -akinek szemébe már könny szökött- kivette a telefonját a táskájából és bekapcsolta.

-Kikapcsoltam a repülő miatt. Aztán kiment a fejemből.- mondta.

-A többieknek nem szólsz, hogy élek?- kérdezte Harry, miután felfogta az egészet. Odament Dorothy-hoz és nyugtatóan megölelte.

-A többiek nem is tudják, hogy eljöttem, csak azt, hogy futni vagyok.- mondtam és most utólag rájöttem, hogy szólni kellett volna.

-Hívd fel őket gyorsan, nehogy azt higgyék, hogy bajod esett.- mondta Dorothy én pedig tárcsáztam is Niallt, de nem volt térerő.

-Ezt nem hiszem el, pont ilyenkor nincs térerő?- mondtam dühösen. Az ajtót feltéptem és a liftre vártam, hogy lemehessek a recepcióra.

- Elnézést, meg tudná mondani miért nem tudok telefonálni?- kérdeztem.

- Sajnálom de probléma adódott, ezért csak holnap lehet telefonálni.- mondta a recepciós.

~Niall~

Stephanie 5-kor ment el futni, valami történhetett, mert már 10 óra van.

-Halljátok srácok! Stephanie 5 órája ment el. Szerintem valami történt.- mondtam vészjóslóan.

-Nem hiszem, hogy történt bármi is, nem sokára visszajön, nyugi.- mondta Liam. Leültem a kanapéra és vártam. Idegességemben az ujjaimat tördeltem. Kis várakozás után már nem bírtam.

-Gyertek, keressük meg.- mondtam azzal elindultam a bejárathoz. Mindannyian követtek engem, aminek nagyon örültem. Tudtam, hogy számíthatok rájuk. Hamarosan már házon kívül voltunk. Végigjártuk az utcákat...sehol senki. Elmentünk a parkba is, de ott sem találtuk. Kezdtem nagyon nyugtalan lenni. Lehet, hogy eltűnt? Vagy elrabolták? A legrosszabb lehetőségek jutottak eszembe. Annyira ideges voltam, hogy körmeimet már tövig rágtam. Már 30 perce mászkálhattunk amikor eszembe jutott valami:

-Jelentsük be az eltűnését a rendőrségen.- mondtam határozottan.

-Rendben menjünk, de szerintem nem tudnak sokat segíteni. -mondta Louis. Egy taxit fogtunk és beszálltunk. A feszültséget érezni lehetett a levegőben. Amint a kapitányságra értünk, kiszálltunk, kifizettük a taxit és bementünk. Este is volt bent pár alkalmazott. Odamentünk pulthoz.

-Jó estét! Egy eltűnést szeretnénk bejelenteni.-mondtam.

-Jó estét. Jöjjenek velem.-mondta, azzal elindult a folyosón. Egy ajtónál bekopogott és beengedett minket. Az asztalnál egy férfi ült és épp jelentést írt. Felnézett az iratokból, majd felállt.

-Jó estét. Foglaljanak helyet kérem.-üdvözölt minket, mi pedig leültünk a fotelokba.-Milyen szándékkal jöttek hozzám?-kérdezte.

-Szeretnék bejelenteni egy eltűnést.-mondtam, mire a férfi elővett egy üres adatlapot és tollat ragadott.

-Rendben meséljen a körülményekről.-mondta.

-A barátnőm, Stephanie Silverman a mai nap folyamán körülbelül 5 órakor elment futni és azt mondta, hogy nemsokára jön. Azóta nem láttam.-mondtam.

-Nagyon sajnálom a történteket, de "még" csak 5 órája nem látták, jegyzőkönyvbe pedig csak azokat írhatom be, akik 24 órája tűntek el. Kérem ha holnap este 5-kor sem találják akkor hívjanak fel ezen a számon.-mondta és átnyújtott egy névjegykártyát.Nagyon dühös lettem, hogy nem tudnak semmit csinálni ez ügyben, de próbáltam higgadt maradni.

-Köszönöm. Viszlát.-köszöntem el és a fiúk kíséretében kijöttem a szobából. Hazafelé gyalog mentünk. Az út csendesen telt, mindenki próbált valami magyarázatot keresni a történtekre. Hamarosan haza is értünk. Ilyenkor még szoktam enni, de most nem volt étvágyam. Gyors lezuhanyoztam, fogat mostam és mentem aludni. Nem jött szememre álom, ezért vagy fél órát gondolkoztam. A fejem tele volt kérdésekkel, és egyik se volt megválaszolva. Hol van Stephanie? Miért nincs itt? Talán nem szeret? Elrabolták? Eltűnt? Ha valami történt én abba belehalok. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Felpattantam és kimentem a nappaliba, a tv-be semmi érdekes nem volt, ezért kapcsolgattam. Kissé eltelt az idő, mert azt óra éjfélt mutatott. Felöltöztem és kimentem az utcára egy kicsit kiszellőztetni a fejem. Egy ideje céltalanul bolyongtam, amikor bementem a parkba és leültem egy padra. Az utca kihalt volt, amit nem is csodálok éjfélkor. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de arra lettem figyelmes, hogy valaki mellém ült. Ijedtemben felugrottam. Rájöttem, hogy csak Liam az.

-Bocsi, hogy megijesztettelek. Minek jöttél ki?-kérdezte tőlem.

-Gondolkoznom kell.-mondtam tömören.

-Figyelj, nyugi nem lesz semmi baj, biztos van valami magyarázat arra, hogy most nincs itt. Hidd el, visszajön.-mondta bizonytalanul. Ha Liam bizonytalan, akkor már nagy baj van. 

-Én már nem tudom mit higgyek. Nem kételkedek abban, hogy visszajön, de ha valami történt...-nem tudtam befejezni. A könnyeim kicsordultak.

-Most gyere vissza és aludj, reggelre minden jobb lesz.-mondta és felállt. Követtem példáját és hazamentünk. Bezuhantam az ágyamba. Ráfeküdtem Stephanie párnájára, aminek jellegzetes illata volt.Az ő illatát éreztem.Kissé megnyugodtam és el tudtam aludni.

~Dorothy~

Stephanie visszajött és mondta, hogy nem lehet telefonálni. Kissé feszült volt a helyzet. Belegondolni abba, hogy Harry-t elveszíthetem...Nem bírnám ki. Még párszor próbáltunk telefonálni, de nem sikerült.
-Tényleg Stephanie, te mikor mész vissza?-kérdeztem tőle.
-A következő járattal már megyek is.-mondta és leült a laptop elé, hogy megnézze mikor jön a következő járat.-Ami holnapután jön délben.-mondta.
-Addig, ha akarod aludhatsz Dorothy-val.-ajánlotta fel Harry.
-Nem kell köszi, kiveszek egy szobát.-mondta és ismét a recepcióra indult.
-Nyugodtan maradj itt, nem zavarsz. mondtam.
-Nem, inkább kiveszem azt a szobát.-mondta és sietett is le.
Még mindig szomorú voltam a történtek miatt. Ezt Harry is láthatta, mert ölébe húzott és nyugtatgatott. Én megfordultam az ölében, hogy szembe legyek vele.
-Harry, én nem bírnám ki, ha elveszítenélek. Az szörnyű lenne.Én szeretlek és örökké melletted leszek.-mondtam és megcsókoltam. Ebbe a csókba minden érzelmem benne volt. Éreztem, hogy ő is szeret engem.
-Dorothy, én nem tudok nélküled élni. Te vagy a másik felem. Akire bármikor számíthatok. Akit szeretek és szeretni fogok örökké.-mondta és ajkaink újra egymásra találtak. Nagyon romantikus helyzet alakult ki, mígnem Stephanie be nem jött. Elváltunk egymástól és gyorsan megfordultam Harry ölében.
-Bocsi ha valamit megzavartam. Én megyek is a mellettetek lévő szobába.-közölte és át is ment. Harry az ölébe kapott és az előbb abbahagyott tevékenységünket a szobában folytattuk...

Reggel mikor felkeltem, Harry még édesen aludt. Kicsit vártam, hogy felébredjen, de nem tette. Adtam neki egy puszit, hátha felkel. Most is csak mocorgott. Addig puszilgattam, míg ki nem nyitotta a szemét.
-Jó reggelt.-mondtam.
-Neked is.-mondta és adott egy csókot.-Hogy aludtál?
-Nagyon jól. Te?
-Ezután az este után, nagyon jól.- mondta és rám kacsintott. Én meg elpirultam. Visszaemlékeztem és elmosolyodtam. Kikeltem az ágyból, felöltöztem és a konyhába mentem. Csináltam egy kávét Harry-nek és magamnak. Mire elkészült, Harry már az ebédlőben volt. Leültem vele szemben és megittam a kávét. Visszamentem a konyhába és csinálni akartam reggelit, amikor Harry mondta, hogy majd hozat. Negyed óra múlva már a kanapén ültünk és ettünk a saját svédasztalunkról. A történtek miatt is, minden percet kiélvezek amit Harry-vel tölthetek. Reggeli után átmentem Stephanie-hoz és elhívtam, hogy jöjjön velünk a partra. Beleegyezett. Átmentem a mi szobánkba, felvettem a fürdőruhám, rá pedig egy lenge ruhát. Megfogtam egy törölközőt, bevártam a többieket és mentünk is, immár hárman. A törölközőket leterítettük a homokra, levettem a ruhám és már indultunk is a vízbe. Remekül mulattunk. Észrevettünk pár fotóst, de nem nagyon érdekeltek minket. Mikor kimentünk a vízből akkor kezdtek zavarni. Szó szerint megrohamoztak bennünket. Kérdések hadát kaptuk, de főleg Harry. Hogy-hogy élsz? Nem volt autóbalesetetek? Stephanie miért nem Niall-lel van? Szakítottatok? Harry nászúton vagytok? Megkérted a kezét? Ezen kissé kiakadtam. Lehet, hogy több mint egy hete járunk, de ennyi idő után megkérné a kezem? Stephanie is dühös volt az őt ért kérdések miatt. Harry elővette műmosolyát és továbbhaladt. Szorosan egymás mellett haladtunk és próbáltunk a szállodába jutni. Végül nagy nehezen bejutottunk. Ide már nem követhettek. A liftet vettük célba és felmentünk szobáinkba. Visszavettük ruháinkat és beültünk a nappaliba. Nem igaz, hogy nyaralni nem mehetünk el, mert letámadnak. De ha állítólag Harry meghalt, akkor miért keresték? Erre nem kaptam választ, de a lényeg, hogy szerencsére jól van.
-Most várjuk meg míg elmennek?-kérdeztem bizonytalanul.
-Nem, nem fogunk várni, nem azért jöttünk ide, hogy bent üljünk. Gyertek!-mondta és elindult. Követtük őt, míg ki nem értünk a partra. Leültünk a homokba és míg Stephanie napozott, mi Harry-vel megmutattuk a világnak, hogy mennyire boldogok vagyunk.
-Nincs kedvetek szörfözni?-kérdezte Harry kis idő után.
-Ha megtanítasz.-mondtam.
-Oké, akkor menjünk.-mondta és elindultunk.

Szörfözés♥

Egy kis házhoz értünk a part mellett, ahol Harry kibérelt három deszkát és hozott magával egy oktatót. A srác bemutatkozott és be is mentünk a vízbe. Elég mély volt már amikor megálltunk. Az oktató és Harry is bemutatta, hogy kell. Engem Harry tanított, Stephanie-t pedig az oktató. Felhasaltam a deszkára és hagytam, hogy sodorjon a víz. Majd Harry megmutatta, hogyan álljak fel és, hogyan maradjak stabilan. Jött egy kisebb hullám, ezért megpróbáltam. Sikerült, legalábbis nem estem le a deszkáról. Stephanie-nak is elég jól ment. Tovább próbálkoztunk és nagyon élveztük. Az oktató már el is ment, mert szerinte már nem kell segítség. De azért kintről figyelt minket. Egyre nagyobb hullámokat hódítottunk meg és a végére már belejöttünk. Mikor elfáradtunk, kimentünk a partra napozni. Bár én nem napoztam, a fehér bőröm miatt. Harry leült egy árnyékosabb helyre és megtámaszkodott, én meg a két lába közé ültem és hátradőltem a mellkasára. Stephanie viszont a napon feküdt. Beszélgettünk egy darabig majd Harry mellé feküdtem és elaludtam. Arra keltem, hogy valaki a nevemet mondogatja...