30.rész: Jótékonysági bál

Sziasztok!!
Most elég hamar kész az új rész, remélem örültök neki. A számláló egyre nagyobb számokat mutat, legutóbb 3169 volt. Nagyon köszönöm nektek. Köszönöm a komikat, az új olvasókat és úgy mindent.
Jó olvasást :) 

~Louis~

Tegnap Niall helyén kellett aludnom, mert ők befoglalták a szobánkat hónapfordulójuk alkalmával. Szívesen átadtam a szobámat, mert szerintem szép pár és nem szeretném, ha miattam nem tudnának ünnepelni. Miután lezártuk a kapcsolatunkat Eleanor-ral most Jessi elé kell állnom, és megbeszélni az érzéseinket. A gond az, hogy nem tudom mit érzek iránta. Ezen kell még gondolkodnom. A tegnapi napot végig lustálkodtam, ezért ma elmegyek futni. Felvettem egy sportos ruhát és  fülhallgatóval a fülemben kezdtem neki  futásnak. Még korán volt, az emberek most indultak el dolgozni, most nyitottak ki a közeli boltok. Rajongó se volt annyi az utcán, ezért nem nagyon zavartak. A zenétől ki tudtam kapcsolni és nem gondolni az élet nagy gondjaira. Ahogy körbenéztem az utcán, láttam, hogy ez a hely valamivel nyugodtabb, mint London. Valamikor már belefáradok abba, hogy Londonban élek. Sok a rajongó, néha még a boltba se lehet úgy elmenni, hogy ne vegyenek észre. De mi ezt az életet választottuk, bár sosem gondoltam volna, hogy sikerülhet. Már régóta kint voltam, ezért inkább visszamentem a hotelba. A többieket sehol sem találtam, ezért miután lefürödtem kimentem az udvarra. A medence felől hangzavar jött, ezért odamentem és nem ért meglepetés, mert ott volt a csapat.

- Sziasztok! - köszöntöttem őket és leültem egy napozóágyra. Köszöntek, majd odajöttek mellém és hívtak, hogy menjek fürdeni. Nem volt kedvem, de őket nem zavarta, ruhástul beledobtak a vízbe. Nem is lett volna belőle nagy gond, ha az úszómester és Paul nem jön oda. Csak én kaptam a fejemre, a többieket nem akartam beócsárolni. Kicsit égő volt, főleg a rajongók miatt, akik az utcáról nézték végig és természetesen vették videóra.

- Gyertek ki a vízből, úgyis meg kell beszélnünk valamit - mondta Paul és a bejáratnál várakozott. Mindenki kimászott a medencéből és miután kissé megszáradtunk mentünk is be, majd a liftbe szálltunk.

- Készüljetek el, 10 perc múlva legyetek nálam - mondta jó apánk és miután kinyílt az ajtó ment is a szobájába. Siettem a lakásunkba, hogy befoglalhassam a fürdőt és sikerült is. Megtörölköztem, átöltöztem, megszárítottam a hajamat és készen is voltam. Kíváncsi vagyok mit kell megbeszélnünk. Bevártam Harry-t és együtt mentünk át. Még vártunk egy kicsit a lányokra - köztudott nekik mindig tovább tart a készülődés, kivéve Zayn-t, ő  még náluk is tovább állítja be a haját - majd Paul ismertette velünk a programokat.

- Tegnap este kaptam a meghívást ma estére egy jótékonysági bálra. Mindenkinek kísérővel kell megjelennie. Fél hétre legyetek lent a hallban kiöltözve - Zárta le a témát. - Csak ennyit akartam, most pedig csináljatok amit akartok.

Kit hívjak el? Niall-nek és Harry-nek könnyű, nekik itt vannak a lányok. Liam- nek és Zayn-nek nincsenek itt, de akár idejöhetnek. Én pedig a magányos farkas kivel jelenjek meg? Legszívesebben Jessi-vel mennék, de nem hiszem, hogy meg tudnánk oldani. Legalább egy jót szórakoznék vele és talán rájönnék az érzéseimre. Miért ilyen nehéz a szerelem? Mért nem lehet egyszerűbb? Két ember szereti egymást, összejönnek, majd összeházasodnak és boldogan élnek míg meg nem halnak...De persze ez nem lehetne, ez túl könnyű lenne, és az élet nem ilyen. Eleanor-t is elhívhatnám, de akkor megint kombinálnának és azt nem szeretném. Jessi-t illetően pedig nem tudom, biztos kitalálják majd, hogy együtt vagyunk, de majd meglátjuk. Mindenesetre felhívom Jessi-t. A telefonom névjegyzékében kerestem a neveket és meg is találtam. Még ő adta meg, azért, hogy majd felhívjam. Akkor nem hívtam, mert túlságosan el voltam foglalva Eleanor-ral. Már bánom, félek, hogy nem veszi fel. Legyűrtem a kételyeimet és tárcsáztam. Kicsengett és örökkévalóságnak tűnt, de végül felvette.

- Hallo - szólt bele komoran.

- Szia Jessi, Louis vagyok. Lenne egy kérdésem - kezdtem bele nagy nehezen.

- Micsoda? - kérdezte kissé vidámabban.

- Ma este lesz egy jótékonysági bál, ahová nincsen kísérőm, eljönnél velem? - kérdeztem izgulva.

- Hol vagytok, hogy jutnék oda? - kérdezett vissza.

- Glasgowba, de érted menne egy kocsi. A ruhát pedig a stylist fogja intézni.

- Rendben benne vagyok, majd találkozunk szia - mondta és letette. Ez az! Nagyon örültem, hogy a történtek után szívesen el jön még velem. Lebeszéltem a fuvart és győzelemittasan mehettem ebédelni. Most nem volt kedvem a hotel éttermi ebédéhez, ezért inkább taxiba ültem és egy gyorsétterembe mentem. Igaz ez egészségtelenebb, de néha ilyet is kell enni. Nem ültem be enni, hanem elvitelre kértem. Gyorsan visszamentem a szobámba és egymagamban megettem egy jó kis film mellett az óriás hamburger menümet. Siettem vele, mert ha a srácok visszaérnek nekem nem marad belőle. Kicsit most önző vagyok, de ők már ettek. A film őrjítően ismerős volt, de nem tudom miért. Aztán megvilágosodtam és ha mesébe lettem volna, akkor a fejemnél a villanykörte díszelegne. A történet alapja teljesen olyan volt, mint az én "szerelmi" életem - már ha nevezhetjük annak. Igen egy romantikus filmet néztem, de ez titok. A lényeg, hogy az ex-barátnőt még mindig szereti, de ott egy másik lány is és nem tud dönteni. Végül a másik lányt választja, aki az én esetemben Jessi. Eleanor amúgy is kizárva, mert barátok vagyunk. Tehát most már csak biztosra kell mennem, hogy ez tényleg szerelem-e. Ma este talán fény derül erre. Kissé féltem a médiától, de ha kell megvédem. A ruhával kapcsolatban még fel kell hívnom az imádott stylist-ot Lou-t. Nem akarom senkinek elmondani, hogy ki lesz a kísérőm, majd megtudják később. A többiek visszajöttek az étteremből és kérdőre vontak hollétemről.

- Csak elmentem megebédelni, most nem volt kedvem étteremben enni - adtam a megfelelő választ, le is szálltak rólam. - Liam ki lesz a kísérőd?

- Danielle szerencsére be tud ugrani, mert a közelbe vannak - válaszolt. - Neked ki?

- Az maradjon egyenlőre titok - mondtam sejtelmesen. Elkezdtek huhogni, pedig ebbe nincs semmi. Dorothy gyanúsan méregetett. - Zayn neked van partnered?

- Perrie nem tud eljönni, de Gemma szerencsére ráér - felelt - Unatkozok - tette hozzá. Én is de most valahogy nincs kedvem semmihez.

- Menjünk el valahova! - vetette fel az ötletet Harry.

- Buliról szó sem lehet - apáskodott Liam. Harry lebiggyesztette a száját tetetett szomorúsággal. Bár tényleg nem örült neki, azért még meg is játszotta, de Liam akkor sem engedett. Ez a jó ebben a csapatban: Liam aki mindig jó felé terel minket, Niall aki nevetésével mindig feldobja a társaságot, Zayn akit lehet szívatni, de emellett nagyon sok jó tulajdonsága van, például nagyon őszinte, Harry a pörgős, bulizós, kinek mindig van valami jó programja, és én aki mindenkit belevisz a hülyeségbe. Ezért ilyen összekovácsolódott a banda, mert nem vagyunk egyformák.  Na jó elég a ebből, nem nyáladzok itt magamban.

- Harry te ötleted volt, találj ki valami programot! - mondtam. Harry elgondolkodott, majd egy "áhhá"-t hallatva eszébe is jutott valami. Elrohant a szobájába és egy kamerával tért vissza. Bekapcsolta és elindította a felvételt:

-Hello! A mai napon az az ötletem támadt, hogy vegyünk fel egy videót. Mivel van még pár óránk a bálig, ezért kezdjünk is neki - mondta a kamerába nézve majd megállította, kiment és mikor bejött már ment is újra - Jelenleg Glasgow-ban vagyunk és ez Louis és az én lakásom. Most mindenki összegyűlt nálunk a videó kedvéért. Dorothy és Stephanie jöttek velünk a turnéra, de ezt szerintem már tudjátok. Körbevezetlek titeket - mondta és elindult a lakás különböző helységeibe. - A nappalit már láttátok, ez lenne a konyha, amit nem nagyon vettünk még igénybe. A fürdőszoba, ahol fürdőnadrágok száradnak mert medencéztünk. A szobám ahol aludtam és ez itt Lou alvóhelye. Este ellátogatunk egy jótékonysági bálra, majd holnap reggel indulunk tovább. Ez lenne a mai videó, remélhetőleg holnap is csinálunk - Majd felénk fordította a kamerát és egy kisebb hülyéskedés után elköszöntünk. -Sziasztok, remélem találkozunk a koncerten - Végül kikapcsolta.

- Nézzük vissza, aztán pedig mehet is a világhálóra - mondta és közénk ült, majd elindította a videót. Remek videó lett, bár nem sokszor vagyunk benne, inkább csak a lakás látható. Ez egy ilyen beszámoló szerű videó.

- Hallod haver neked aztán jó a beszélőkéd - mondtam és oldalba böktem.

- Ha te mondod - válaszolt. Milyen kis szerény valaki, nevettem magamban.

- Ez a videó nem tartott sokáig, máskor hülyüljünk is - tanácsoltam a többieknek. - Most megint nincs mit csinálni.

- Együnk - mondta Niall és hívta is a pincért.

- Niall nemrég ettél - mondta rosszallóan Liam.

- Éhes vagyok és már amúgy is felvette. Jó napot kívánok! 10 adag tachot szeretnék kérni a 109-es szobába, köszönöm, viszlát - majd letette a kagylót. - Hahahaha most már senki sem akadályozhat meg az evésben - mondta sátánian Niall. Akkorát nevettem, hogy a földön végeztem.

- Niall...te...nem...vagy...nor...má..lis - ziháltam nevetésem közepette.

- Nyugi rátok is gondoltam - tette hozzá nagylelkűen. Niall szerint elég sokat kellett várni a tacho-ra, bár szerintem nem. Azért érdemes volt várni, nagyon finom volt. A tízből Niall legalább hármat evett. Én eggyel is megteltem, főleg, hogy nemrég ebédeltem. Már négy óra körül járhatott az idő, a lányok pedig elmentek készülődni. Minek két és fél órát készülni? Ezt sose fogom megérteni. Mindegy mi még bohóckodtunk egy darabig. Már nagyon várom a bált, de legjobban a partneremet. Lassan, de eltelt még egy jó óra, ezért már én is nekiálltam, hogy hamarabb végezzek és elmenjek Jess-el Lou-hoz. Lefürödtem, majd beállítottam a hajamat, fogat mostam. Ezután pedig felvettem a ruhámat, ami egy fekete nadrágból és egy csíkos ingből állt. A cipőm kissé sportos, de még elfogadható egy bálra. Már csak Jessi kell és tökéletesen fogunk egymás mellett festeni. Még rengeteg időm maradt, csipogott a telefonom és a sofőr volt az. Jessi már itt van, beszálltam mellé és egyenesen Lou szállodájába mentünk. Ott míg Jessi elkészült, én beszélgettem Lou-val. Kicsit sokat vártam Jessi-re, de meglett az eredménye: tökéletesen nézett ki. Haja fel volt kontyolva, piros ruhája pedig csodálatosan illett alakjához.

- Gyönyörű vagy - mondtam, ahogy kilépett az ajtón. Csak elpirult, majd mellém állt és visszamentünk a kocsiba. Érdekelt már mit fognak szólni a többiek, de legjobban Harry és Dorothy véleményére vagyok kíváncsi. Már mindenki a hallban volt és engem kerestek.

- Itt vagyok, pontosabban vagyunk - mondtam. - Paul bemutatom a partneremet Jessica Simpson-t. Jessica

ő itt Paul a menedzserünk - üdvözölték egymást. Majd bemutattam Danielle-nek és Gemmá-nak is. Dorothy és Harry nagyon örültek és szerintem büszkék voltak rám, amiért elhívtam. Paul kissé furán viselkedett.

- Louis valamit elfelejtettem említeni - Majd Eleanor jött oda hozzánk. Csinos volt, mint mindig. Louis állítsd le magadat, csak barátok vagytok. Nem értettem a helyzetet, kérdőn néztem menedzseremre. - Eleanort szerveztem be neked partnernek.

- Mi? - kérdeztem kissé idegesebben mint kellett volna. - Nem ellenzem, mert barátok vagyunk, de én már lebeszéltem Jessi-vel. 

- Louis azért is szóltam neki, mert ti már együtt voltatok és El nem kap annyi fenyegetést, mint Jessica. Mert ő még új - mondta. 

- De...én nem fogok választani - feleltem makacsul.

- Rendben akkor választok helyetted, sajnálom Jessica, de Eleanor - mondta és ezzel le is zárta. Jessi sírva rohant el. Én utánarohantam, de Paul visszatartott:

- El fogunk késni - mondta, én kirántottam kezemet és rohantam, ahogy csak tudtam. Nem hagyhatom, hogy egy kialakuló szerelmet csak így eldobjak. A medence szélénél ült és sírdogált. Odamentem hozzá és megöleltem, ő pedig vállamba fúrta arcát. Nem érdekelt ha vizes lesz, most csak az számított, hogy megnyugodjon.
- Figyelj - emeltem fel fejét, hogy szemébe tudjak nézni - nagyon sajnálom, én nem tudtam, hogy Eleanor-t elhívta. Ezek után már nem csodálom, ha nem jössz el velem - mondtam szomorúan.
- Eljönnék, de hogy nézek ki? Mint egy ázott kutya - Letöröltem arcáról a könnyeket.
- Nekem így is gyönyörű vagy, gyere akkor addig maradj a szobámba és utána mindent megbeszélünk - Majd a kezénél fogva húzni kezdtem. Liftbe szálltunk és a szobámba mentünk. - Nyugodtan helyezd magad kényelembe, rendelek neked valamit enni - Azzal felhívtam a konyhát és már le is beszéltem a rendelést.
- Remélem meg tudjuk beszélni, sajnálom de mennem kell - mondtam és adtam a homlokára egy puszit, majd távoztam. Rájöttem, hogy szeretem, már csak meg kell beszélnünk a dolgokat, de most nincs időm  ezen gondolkodni, oda kell érnem a bálra. Futólépésben mentem a hallba és a többiek persze már nem voltak ott. Fogtam egy taxit és közben felhívtam El-t, aki útban volt hazafelé. Szerencsére visszafordul és még ezek után is eljön velem. Nagyon béna vagyok, egyszerre két lányt cseszek át. De azért Paul is közrejátszott. A bál bejáratánál  vártam partneremre, ami egyenlőre még nem kezdődött el. Félpercenként néztem az órámra, és már csak percek voltak hátra, hogy végleg elkéssek. Bár én itt vagyok, de partner nélkül ez nem ilyen egyszerű. Egy taxi megállt a járdaszegélyen, és El sietve szállt ki.
- Mindent megbeszélünk, csak előbb menjünk be, mert elkésünk - Gyorsan átvettük a nyakba akasztható névjegykártyánkat, majd beléptünk a terembe és megkerestük az asztalunkat. A műsorvezető épp elkezdte szövegét, mikor nagy nehezen helyet foglaltunk. A srácok idegesen ültek és valamit kerestek. Pontosabban valakit, vagyis engem. Paul diadalittasan ült, és szerintem örült, hogy végül az általa szervezett partnerrel jelenek meg. A műsor unalmas volt, nem nagyon hallgattam, a lényeg, hogy itt voltunk, és mi is adakoztunk. Ezáltal pedig sok rajongónak példát mutattunk. A pincér pezsgőt vitt körbe, és én jó néhányszor ittam is. Ha most Jessi megharagudott rám, akkor mindent elrontottam. Remélem még a szobában találom, és nem ment el. Bár nem lennék meglepve, de azért örülnék ha ott találnám. Egész este ezen őrlődtem, és valamikor észre se vettem, hogy hozzám beszélnek. A terem gyönyörű volt, a falak bordó színben pompáztak. A bejárat boltíves, a mennyezet pedig kupolás volt. Zenét kapcsoltak és én felkértem Eleanor-t egy táncra. Örömmel elfogadta, és kimentünk a parkettre. Lassú dallam ment, és mi, mint két barát ügyesen táncoltunk.
- Emlékszem, amikor egy parkban ugyanígy táncoltunk? - kérdezte El. Visszagondolva mosolyt csalt az arcomra, szép emlékek kötöttek hozzá.
- Igen az csodálatos volt - feleltem.  Még beszéltünk pár szót, de nem tudtam megmagyarázni a történteket. Erre nem volt semmi kifogásom, nem tehetek róla, hogy Paul intézkedett helyettem. Az, hogy én Jessi-t hívtam, az már más dolog, az magánügy. A bál legalább két órás volt, elég sokáig tartott, remélem Jessi nem unta magát halálra. Végre vége volt és ahogy kiléptünk le is támadtak az újságírók a hülye kérdéseikkel. Szó volt persze kettőnkről is, de ezeket a kérdéseket kikerültük. Nagy nehezen egy kocsiba ülve mentünk vissza a hotelbe, ahol én szóltam Harry-nek, hogy hagy beszéljek Jessi-vel, majd siettem fel a lépcsőn. Halkan benyitottam a lakásba és körbenéztem mindenhol. Az ágyamon feküdt és aludt. Nagyon édes volt, órákig tudtam volna nézni. Kimentem a szobából, behívtam Harry-t és tanácsot kértem tőle, hogy befeküdjek Jessi mellé, vagy ne. Egyértelműen arra szavazott, hogy igen, ezért Dorothy-t is megkérdeztem. Szerintük nem gond, ezért miután elmentem fürdeni és felöltöztem, befeküdtem mellé, adtam neki egy puszit.
- Szeretlek, jó éjszakát - suttogtam és elnyomott az álom...