32.rész: Szülinap

Kedves Olvasóim!

Hosszas késés után meghoztam nektek az új részt. Sajnos a következőt sem tudom egyhamar hozni, mert hétfőig nem leszek itthon, de nagyjából már tudom mi lesz benne. Azt hittem a nyár végéig befejezem a sztorit, de ez egyáltalán nem biztos. Mindegy egyszer befejezem. Remélem tetszeni fog nektek! Örülnék egy-két feliratkozónak, és megjegyzésnek.

Jó olvasást!

Üdv: 

L*encii.~

- Én köszönöm, te vagy az egyetlen akinek eddig elmondtam. Soha senki nem került olyan közel hozzám, hogy elmondjam neki – mondta és én magamhoz húztam...

Miután tisztáztunk mindent, visszamentünk a többiekhez, akik persze nagyban hülyéskedtek. Kitaláltam valamit.

- Figyeljetek! Mivel egy darabig Jessi is velünk marad, ezért gondoltam most meg kéne őt jobban ismernünk. A játék a következő lesz: körbeülünk és sorban mindenki mond magáról egy dolgot, ameddig csak tudunk. Ha ez nem megy, akkor a másikról fogunk tényt mondani. Ki van benne? - kérdeztem. Mindenki igennel válaszolt. - Rendben akkor kezdjük, üljünk körbe - Miután körbeültünk én kezdtem. - Akkor szeretem a répát – mondtam, ez mindenkit megmosolyogtatott. Jessi jött:

- Több mint három éve vagyok London lakosa - mondta és összenéztünk. Mindketten ugyanarra gondoltunk. Dorothy-n volt a sor:

- Nézzük csak...míg Londonba nem jöttem Stephanie volt az egyetlen barátom - mondta.

- A kedvenc számom 69 - mondta Harry. - De nem kell rosszra gondolni - mondta nevetve és Dorothy-ra nézett, aki "enyhén" elpirult. Rátettünk nekik még egy lapáttal és tovább mondtuk a hülyeségünket ezzel kapcsolatban.

- Kedvenc tárgyam a gitárom - mondta Niall.

- Szeretnék olyan jól gitározni, mint Niall - mondta Stephanie, majd megcsókolták egymást.

- 4 éves koromig rendszeresen kellett járnom kórházi vizsgálatokra - mondta Liam szomorúan.

- Dohányzom, mert nem tudom máshogy levezetni a feszültséget - mondta Zayn. Még sok minden hangzott el: Liam veseproblémái, hogy Zayn milyen visszahúzódó, hogy Niall rengeteget eszik, Jessi modellként dolgozik - amit nem is csodálok -, hogy Harry kabalája egy zöld alsógatya, és még hasonlóak. Szerintem jobban megismerték egymást és jobb volt a hangulat is. Nem mondom, hogy mindent megtudtunk a másikról, de azért pár dolgot tisztáztunk.

Cardiff-ba való érkezésünk után elfoglaltunk egy hotelt. Nagyon örültem, hogy nem kell a buszon aludnunk, mert az azért nem olyan kényelmes. Én Harry-vel voltam egy szobában. A három lány együtt volt és Liam-et pedig Zayn és Niall boldogította. Kikönyörögtük, hogy hadd mehessünk gyorsétterembe és szerencsére Paul beleegyezett. A hústorony testőreink is velünk tartottak és körülbelül annyit rendeltek, mint Niall. Végül nem ültünk be, mert elég sok lány volt bent. Néha már unom, hogy miattuk nem csinálhatunk azt amit akarunk, de nekik köszönhetjük, hogy idáig jutottunk. Sietve visszasétáltunk a hotelbe, én már útközben elfogyasztottam, amit rendeltem, ezért nyugodtan beszélgettem a többiekkel.

~Dorothy~

A koncert nagyon jó volt, remekül éreztük magunkat, a fiúk most is kitettek magukért. A turné még alig kezdődött el, de én már kifáradtam. Pihenésre volt szükségem, de a koncerteket nem akartam kihagyni. Még egy dedikálást is meg kellett várnunk, akkor már olyan voltam mint, egy élőhalott, állva el tudtam volna aludni. Éjfélre szerencsére hazaértünk és el is aludtunk.

Már hetek teltek el a turné kezdete óta és miután egy hétvégére hazamentem a családomhoz, újult erővel tértem vissza. Nagyon örültem neki, hogy végre találkozhattunk. Bár a magyarországi rokonaim nem látogattam meg. Harry is a családjánál volt, majd én is csatlakoztam hozzá és egy családias hangulatú napot töltöttem velük. Majd ismét folytatódott a turné. Jessi közben hazament és pár bőröndnyi ruhát hozott. Danielle és Perrie is néha meglátogattak minket, de sajnos mentek is tovább dolgozni. Hamarosan Liam szülinapja lesz, ami azt jelenti, hogy utána beköszönt az ősz, és mi mehetünk az iskolapadba. Hiányozni fognak a fiúk, de örülök, hogy legalább erre az egy hónapra velük tarthattam és rengeteg élményekkel gazdagodtam. Liam meglepetésbulija után mi megyünk is haza. A turné alatt a szüleimmel minden nap beszéltem és kiderült, sikeresen letettem a felsőfokú angol nyelvvizsgát. Rettentően örültem, úgy érzem, szinte már folyékonyan beszélem a nyelvet és ebbe sokat segített az, hogy találkoztam a fiúkkal. Még nem hagytuk el Európát, jelenleg Liverpool-ban vagyunk. Ez az egész még majdnem fél évig is eltarthat. Legutóbb tegnap volt koncert, ma a fiúknak szabadnapja van, holnap pedig továbbmegyünk. A srácokkal már Liam szülinapját tervezzük, ami Birmingham-ban lesz. Egy szórakozóhelyet fogunk kibérelni és meghívjuk Liam minden barátját. Reményeink szerint Danielle is el tud jönni. Az ajándékát már megvettük Harry-vel közösen.

~2013. augusztus 29.~

Liam szülinapja. Úgy tettünk mintha elfelejtettük volna, de a meglepetés este lesz. Szegény egész nap el van szontyolodva, ezért majdnem felköszöntöttem. Délután van és mi javában készülünk „mozizni”. Liam is jön velünk, de persze a szórakozóhelyre tartunk. Eleinte nem is akart belemenni, már azt hittük lőttek a bulinak. Legalább meghívtunk 50 embert, ha nem többet. Danielle elvileg ide tud érni repülővel. Egy univerzum mintás ruhát vettem fel, a sminkem füstösre csináltam, a hajamat pedig laza oldalfonatba raktam. Harry-nek kiválasztottam, hogy mit vegyen fel, majd tovább készülődtem. Lassan, de biztosan mindenki elkészült este hatra. Egy limuzinnal mentünk mind a nyolcan: a fiúk, Jessi, Stephanie és én. A többi vendég már a helyszínen van. Természetesen meghívtuk Paul-t és Simon-t is, szerintem örülni fog neki Liam. A családja is ott lesz. Lassan begördültünk a helyszín elé és kipattantunk. Liam kissé értetlenül követett minket majd miután bementünk a sötét épületbe, és a villanyt felkapcsoltuk mindenki előjött.

- BOLDOG SZÜLINAPOT LIAM! - kiáltottuk és Liam meglepődött arcát néztük. A tekintete az embereket pásztázta és valakit keresett. Körbenéztem és Danielle-t kerestem, de nem volt itt.

- Ezt mind ti? - kérdezte meg tőlünk és mi hevesen bólogattunk. - Köszönöm nektek.

- Ne köszönd, ennyi kijár neked – mondta Zayn. Gyorsan tárcsáztam Dani-t, de nem vette fel. Biztos késik a repülő, vagy hasonló. Leültünk és hamarosan megérkezett az első torta. Igen az első, mert több is van. Ezt csináltattuk, ez amolyan dísztorta. Egy batman-es torta gördült kocsin Liam elé aki meglepetten nézte a remekművet. Ezt félreraktuk, és bejött a következő, amit édesanyja hozott be – mivel ő csinálta. Egy óriás csokoládé torta volt, ami Liam kedvence. Miután kívánt és elfújta mind a húsz gyertyát, Danielle lépett félve az épületbe. Liam felnézett, majd odarohant hozzá, felkapta és megforgatta, ezután hosszasan megcsókolta.

- Teljesült a kívánságom – mondta Liam alig hallhatóan, mi mégis hallottuk. Egy felbérelt fotós megörökítette ezeket a pillanatokat és Liam hálásan ránézett. A tortát Liam vágta fel, majd miután mindenki evett belőle – Niall vagy háromszor is – pezsgőt bontottunk és koccintottunk a szülinaposra. Kicsit kíváncsi voltam Danielle miért késett, de nem akartam elrontani ezeket a perceket, azzal, hogy elrángatom. Majd idővel úgy is megtudom. Az ajándékosztás következett Liam nagyon boldog volt, örült a sok szép ajándéknak. Tőlünk két fő részére szóló wellneshétvégét kapott. A következő tortát amit a srácokkal csináltunk, még nem hozták ki. Elkezdődött a buli. Valaki zenét kapcsolt és mi táncra perdültünk. A jó hangulathoz pia is kellett, ezért Zayn kevert nekünk egy-egy színes koktélt, amit hamar lehúztunk. Csak később vettem észre Jessi-t egy széken ülve magányosan. Leültem mellé és megkérdezte mi a baja.

- Semmi, csak kicsit leültem, mert most ettem, de mindjárt jövök én is – mondta és egy mosolyt erőltettet magára. Nem nagyon hittem neki, de majd ha akarja elmondja. Visszamentem a parkettre és Liam-et elkértem egy számomra idegen lánytól. Táncoltunk egy kicsit és közben beszélgettünk.

- Ugye nem hitted, hogy elfelejtettük a szülinapodat?- kérdeztem már félig részegen.

- Hát...de, mondjuk amikor elhívtatok moziba, akkor meg azt hittem, hogy szülinapom alkalmából moziba hívtatok, kicsit furcsa volt, ezért sem volt hozzá sok kedvem – ismerte be. Kicsit ő is ivott, mert már mindkét veséje jól működött, de azért még vigyázott rá.

- Tudod, hogy fontos vagy nekünk ne hidd, hogy bármikor elfelejtünk – mondtam. – Ha mégis, annak nyomós oka van – tettem hozzá nevetve.

- Köszi ezzel megnyugtattál – mondta.

- Nyugi, csak a pia beszél belőlem – feleltem lazán. Túl lazán, majdnem eldőltem. Jót nevettem magamon.

- Jaj tényleg, Danielle hogy-hogy késett? - kérdeztem szomorúan.

- Turbulencia miatt – felelte. Egyáltalán nem volt szomorú, vagy dühös, tudta, hogy ez nem Dani hibája. Végül is nem késett olyan sokat. Az említett elkérte tőlem Liam-et és Harry-t adta oda.

- Már hiányoztál – mondtam.

- Te is nekem – mondta nevetve. Na hát ő sem volt már épp józan. Megcsókoltam, ő pedig vadul belemarkolt a fenekembe. Belemosolyogtam csókunkba, majd rosszalló pillantással néztem rá.

- Fogd vissza magad, ez egy szülinap – mondtam.

- Liam szülinapja, biztos nem zavarná ha eltűnnénk olyan fél órára – mondta pimasz mosollyal és elkezdett húzni egy folyosóhoz. Benyitottunk egy ajtón, ahol a wc volt.

- Most komolyan itt? - kérdeztem. Nem válaszolt csak behúzott egy fülkébe és hevesen csókolni kezdett. Már majdnem lekerült rólam a ruha, amikor valaki sírva jött be. Halkan felhúztam a ruhám cipzárját, és kicsit megigazítottam magamat. Harry szomorúan nézett rám, szemeiben még mindig égett a vágy. Mielőtt kimehettem volna, az ajtó ismét kinyílt. Nem akartunk hallgatózni, de nem mehettünk ki. Louis hangját hallottam meg, és ebből arra következtettem, hogy Eleanor vagy Jessi sír. Bár az utóbbi valószínűbb.

- Louis félek – mondta sírós hangom Jessi. Nagyon kíváncsi voltam, mi történhetett.

- Mitől Jessi? - kérdezte lágy hangon Louis.

- Ben itt van – mondta tömören.

- Hogy néz ki? - kérdezte Louis bosszúsan.

- Nálad magasabb kigyúrt állat, barna haj, kék szem – mondta és valaki felpattant majd kirohant. A sírás továbbra sem maradt abba, ezért gondolom Louis ment ki. De ki az a Ben? Muszáj volt kimennem, nem bírtam tovább. Ahogy kiléptem Jessi meglepett, ijedt tekintetével találtam szembe magamat.

- Sajnálom én nem akartam hallgatózni, de nem tudtam kijönni, mi történt? - kérdeztem meg.

- Simán kimehettél volna – mondta bosszúsan és a fejét térdére hajtotta és ismét hangos zokogásba kezdett. A fülkeajtó kinyílt és miután Harry kinézett gyorsan visszament a bulira. Szerencsére Jessi őt nem vette észre.

- Sajnálom, nem volt szándékos – mondtam már én is könnyekkel küszködve.

- Figyelj megértelek, de nem mondj senkinek semmit – bólintottam. - Röviden annyi, hogy a volt pasim, Ben itt van a bulin. Ez még nem is olyan gáz, de egyszer....megerőszakolt – mondta és ismét sírt.

- Ez szörnyű, Louis mit fog csinálni? - kérdeztem ijedten.

- Nem tudom, de remélem nem csinál balhét – mondta.

- Kimegyek és megnézem oké? - kérdeztem. Bólintott és szegényt magára hagyva siettem ki. Szememmel Louis-t kerestem, de nem nagyon találtam. Körbementem az egész épületben, míg egy ablakból meg nem pillantottam két alakot. Egyedül nem mertem kimenni, Harry-nek szóltam. A telefonomat szorongatva siettünk ki. Louis hangosan kiabált a fickóval.

- Mi folyik itt? - kérdezte Harry. Louis ránézett és Ben ezt kihasználva berohant az épületbe. Utánarohantunk és én siettem a mosdóba, nehogy véletlenül odamenjen be.

- Louis Harry gyertek!- kiáltottam és siettünk is. Az ajtón berontva Jessi nem volt ott, ahol hagytuk, de az egyik fülkéből kisebb dulakodás hallatszott. Lenyomtuk a kilincset, de a szemét bezárta.

- Te utolsó senki, rohadjál meg – mondta Louis. Próbáltunk megoldást találni, és Louis talált is. Bement a mellette lévő fülkébe és nagy nehezen de átmászott hozzájuk. A dulakodás még hangosabb lett, de valaki kinyitotta az ajtót és mindhárman kiestek. Jessi-re félig ráesett Ben, Harry kiszedte alóla, majd Louis jól behúzott annak a szemétnek egyet.

- Ugye nem történt semmi? - kérdeztem aggódva.

- Nem, most nem, szerencsére, köszönöm nektek – mondta.

- Ne köszönd – Louis kirángatta a fickót és próbálta feltűnésmentesen kipaterolni a buliról. Jessi rendbe szedte magát és visszamentünk. Az alkohol teljesen kiszállt belőlünk és inkább leültünk egy kanapéra és beszélgettünk. Az idősebbik korosztály már nem volt jelen, de azért még bőven voltunk. Szerintem senki nem vett észre semmit, Liam buliját nem rontottuk el. A buli további részében csendben beszélgettünk egymással...