2013. szeptember 29., vasárnap

40.rész: Utolsó vacsora

Sziasztok!
Bocsánatotokért esedezem, két hete volt új rész, amit nagyon sajnálok. Most is csak erre a blogomra tudtam írni, tehát ezt igyekszem befejezni, hogy a másikra több időm jusson. Ez a rész hirtelen ötlet volt, csak úgy írtam és írtam, nem gondolkodtam, de meg vagyok vele elégedve. Remélem jól sikerült. Köszönöm a több mint 5000 látogatót, 8 feliratkozót, és komenteket. 
Jó olvasást:
Üdv: L*encii.~

Reggel a madarak csicsergésére ébredtem, a napsugarai már itt-ott előbújtak, a londoni időjárás ellenére. Megfordultam az ágyamon és egy kócos fürtű fiúval találtam szembe magam. Mosolyra húztam számat, minden tökéletes volt. A plafont kezdtem bámulni és vártam, hogy Harry felébredjen, mert nem volt szívem felkelteni. Az egyszemélyes ágyon alig fértünk el, de ez nem zavart. Boldog akartam lenni és az is voltam, vele csak az lehetek. Emlékképek sora jutott az eszembe a tegnap éjszakáról, és már a gondolattól is elpirultam. Ahogy csókolt, ahogy testünk összeért, mint Jin és Jang úgy passzolunk egymáshoz. Kintről zajokat hallottam, ezért inkább nem maradtam ágyban. A lehető legóvatosabban másztam ki, Harry kicsit mocorgott, majd a másik oldalára fordulva magához ölelte a párnát. A takarót feljebb húztam rajta, magamra kaptam Harry pólóját, majd kisettenkedtem a folyosóra. Lecsoszogtam a lépcsőn és egyenes a konyhába mentem. Anyu állt a pult előtt és éppen reggelit csinált. Az óra kilencet ütött, miközben a pirítós szinte kiugrott a helyéről. Anya mögé léptem és megöleltem. Kissé megijedt de nagyon örült.
- Szia kincsem – köszöntött, majd viszonoztam gesztusát. Felém fordult és tanulmányozni kezdte arcomat. Majd egy homlokpuszi után visszafordult a pulthoz és elkészítette a reggelinket. - Harry is itt van? - kérdezte kíváncsian.
- Igen, tegnap jöttek haza – mondtam megszeppenve, és talán rossz ötlet volt anyu előtt felvenni Harry pólóját. Anyu jelentőségteljes pillantással nézett rám, majd vissza a pirítósára. Én is inkább csak némán ettem tovább. Majd tányéromat a konyhába vittem és siettem vissza a szobámba. Harry épp a lépcsőn tartott lefelé egy szál boxerben. Gyorsan megállítottam és visszamentünk a szobámba. Váltottunk egy „jó reggelt” csókot, majd megszólaltam:
- Anyu itthon van, szóval inkább öltözzünk fel – Levettem a kockás ingét és a szekrényemhez siettem. Előkaptam egy nadrágot és egy felsőt, majd magamra kaptam és a fürdőbe mentem. Kicsit megigazítottam a hajamat, majd fogat mostam és Harryhez siettem. Ő teljesen felöltözve állt az ajtóban és várt. Odaálltam mellé és lementünk az ebédlőbe, ahol anyu volt.
- Jó reggelt Mrs. White – köszönt udvariasan Harry, miközben kezemet szorongatta.
- Neked is Harry, de nyugodtan hívj Erica-nak – oktatta ki anyu. A telefonomért gyorsan visszamentem, de siettem vissza hozzájuk. - Nem kérsz reggelit? - kérdezte meg anyu furcsa hangsúllyal.
- Nem köszönöm, sietek a fiúkhoz – mondta zavartan és az előszobába mentünk. Sietősen felvette a cipőjét és bőrdzsekijét, miközben egyszer sem nézett rám. Nem értettem mi történt, de meg akartam tudni. Kimentünk a kocsijához és beültem mellé.
- Harry mi történt? - kérdeztem meg furcsállva. Semmi probléma nem volt, de nem voltam velük 2 percig és már minden elromlott, csak nem tudom miért.
- Semmi – mondta frusztráltan. - Elmegyünk ma valahova? - kérdezte meg mosollyal az arcán. Nem értettem a hirtelen jött vidámságot, de természetesen beleegyeztem. Kiszálltam a kocsiból és vidáman mentem vissza a házba. Anyu a konyhában volt és most az ebédet főzte. Felmentem a szobámba és bekapcsoltam a laptopom. Felnéztem twittere, ahol semmi érdekes nem volt, csak néhány követés és üzenet. Néhány "rajongót" visszakövettem, válaszoltam a nem utálkozó üzenetekre, majd sorba töröltem a halálomat akaró emberek prédikációját. Nem a legfelemelőbb érzés, de ez van. Inkább kitörlöm őket, minthogy ott díszelegjenek. Bedugtam a fülest a laptopba és úgy hallgattam a kedvenc zenéimet. Megnéztem pár friss hírt, és szerencsére a fiúkról nem találtam. Mivel este megyünk valahova Harryvel, ezért még szinte itt az egész nap előttem, így hát átmentem a vendégszobába Stephanie – hoz. Most kezdett valami filmet nézni, ezért lementem kukoricát pattogtatni, majd befurakodtam mellé az ágyon és elindítottuk a filmet. Sokat nevettünk rajta, nagyon jót választott. Majd megebédeltünk, ami nem nagyon jött össze mivel teleettük magunkat. De azért egy kevés belénk fért. Kivittük a kutyát sétáltatni és közbe nevetgéltünk, beszélgettünk. Nem nagyon van megnevelve a kutyánk, mert össze-vissza rohangált, mindenkit megugatott, de nem zavart minket különösképpen. Az idő hamar eltelt, arra lettem figyelmes, hogy a szekrényem előtt állok és a ruháim között válogatok. Felvettem egy fekete ruhát, szegecses nyaklánccal és fekete magassarkúval. Egy szolid sminket készítettem el, a hajamat oldalra fontam, egy kis táskába bepakoltam pár létfontosságú kelléket és kész is voltam. Lementem a nappaliba és leültem a kanapéra. Idegesen tördeltem az ujjamat, már régóta együtt vagyunk, de én még mindig idegeskedek egy-egy randi előtt. Főleg most, hogy úgy elrohant tőlünk. Kíváncsi vagyok, hogy elmondja-e mi történt, vagy valami. Csengettek ezért kimentem ajtót nyitni. Harry állt velem szemben teljes életnagyságban. Egy fekete nadrág volt rajta, fehér inggel és fekete zakóval. Ő is elegánsra vette a formát. A kezét nyújtotta felém, majd tenyeremet beletettem az övébe és kimentünk a kocsijához. A fekete Range Rover-rel jött, ami már szinte a kabalájává vált, mindig azzal jár. Kinyitotta nekem az ajtót, majd ő is beszállt. Beindította a motort, a rádiót a kedvenc adójára kapcsolta és elindultunk. Felhangzott egy közös kedvenc dalunk és azt énekeltük együtt. Nagyon jól éreztem magam, pedig még csak most kezdődik az este. Egy elegáns étterem előtt parkoltuk le, majd Harry-be karoltam és bementünk. A falak bordók voltak, ahogyan a székek huzata is. Drága étteremnek nézett ki, pedig nem szeretem, ha Harry költ rám. Az asztalunkhoz vezettek, ami egy eldugottabb helyen volt és rendeltünk. Míg vártunk, addig halkan beszélgettünk. Nem volt Harry ma valami beszédes, de nem furcsállottam. Kihozták a rendelésünket és mi nekiláttunk. Nagyon finom volt a húsos saláta amit rendeltem. Elfogyasztottuk, majd kihozták a pezsgőt.
- Igyunk arra, hogy ismét itt vagy – mondtam és már emeltem is a poharamat, de Harry közbeszólt:
- Igyunk inkább arra, hogy örökké szeretni foglak – mondta én pedig mosollyal az arcomon koccintottam vele. Majd közelebb húzódtam hozzá és érzékien megcsókoltam. Nyelve bejutásért könyörgött amit meg is adtam. Hosszú, szenvedélyes volt, mintha nem akarna elengedni. Végül levegőhiány miatt váltunk el, mire belenéztem smaragdzöld szempárjába. A szeretet mögött ott bujkált a szomorúság is, nem értettem semmit: ahogy elrohant tőlünk, hogy csókjával nem akar elengedni, hogy szomorú.
- Harry mi a baj? Egész nap olyan furcsa vagy – nyögtem ki végül. Kezét az asztalra tette, mire én bátorításképp végigsimítottam kézfején. Hívott egy pincért és kifizette a számlát.
- Gyere menjünk sétálni – mondta és kihúzott maga után. Megcsapott a hideg londoni időjárás, amit Harry is észrevett, ezért odaadta a zakóját. Egy halk "köszönöm"-t mormoltam el, majd tekintetem rá szegeztem. Láttam, hogy kereste a szavakat, ezért türelmesen vártam. Végül egy parkba tévedtünk, ahol egy fa alá álltunk.
- Dorothy, valamit el kell mondanom – kezdett bele. Biztos voltam benne, hogy semmi olyat nem tett ami a kapcsolatunkat tönkre tenné, mert bíztam benne. De azért rosszat sejtettem, nagyon féltem, hogy mi lesz ennek a beszélgetésnek a következménye. - Nagyon szeretlek, örökké szeretni foglak, de....de nem lehetünk együtt – földbe gyökerezett lábakkal álltam és egy senkinek éreztem magamat. Közel állt hozzám, mégis nagyon távol. Csak egy dolgon járt az eszem, miért?
- Ma mikor kettesben voltam anyukáddal, akkor azt mondta, hogy rossz hatással vagyok rád és felejtselek el. Azt mondta, hogy szakítanunk kell. Én még kértem tőle egy utolsó randit, és ebbe bele is ment – mondta fájdalommal a hangjában. Hogy tehetett ilyet a saját anyám? Harry nincs rám rossz hatással.
- Miért, miért, miért? - kérdeztem tőle zokogva, miközben mellkasát ütöttem. Próbált karjaival szorosan ölelni, hogy lecsillapodjak.
- Nem tudom szívem, tudod, hogy szeretlek, de Erica-nak nem tudok ellenszegülni. Nagyon sajnálom, hogy ha elrontottalak, de én nem vettem észre semmit – mondta szemében könnyekkel.
- De nem rontottál el, ez csak anyám kitalált hülyesége – kiabáltam. Futni kezdtem a park kijárata felé, de két kar derekam köré fonódott.
- Várj kérlek- suttogta Harry. - Utoljára szeretnélek megcsókolni – szembefordultam vele és megcsókoltam, utoljára. Nyaka köré fontam karjaimat, majd tarkójánál fogva közelebb húztam magamhoz. Kezeit derekamon pihentette, majd miután elváltunk egymástól és homlokát enyémnek döntötte. Friss leheletét éreztem, olyan közel volt hozzám.
- Tudd, hogy örökké szeretni foglak, de el kell engedjelek, egy dolgot kérek tőled, hogy légy boldog és találj valaki olyat, akit elfogad a családod, és aki viszont szeret téged – mondta, mire nekem ismét könnyek folytak végig arcomon.
- Szeretlek Harry, örökké szeretni foglak – mondtam ki a végszót és fájó szívvel elsétáltam...

2 megjegyzés: