44.rész: Hamupipőke szökik a bálba

Kedves Olvasók!
Ismételten egy új rész, amit nem tudom, hogy volt időm megírni, de mindegy itt van. Ismét Dorothy-ról szól a rész, ahogy az elkövetkező néhány, de persze a Louis-Jessi szál is be lesz befejezve.

Jó olvasást, xx!

~Dorothy~

,,I woke up with tears in my eyes...some rolling down my cheek - I knew I must have been dreaming of you again." -

,,Felébredtem reggel, könnyes szemekkel...néhány könnycsepp végig folyt az arcomon - tudtam, hogy megint újra veled álmodtam."

A fürdőszobába siettem, hogy megmossam kisírt szemeimet, majd tükörbe néztem, és megállapítottam, hogy ismét szörnyen nézek ki. Nem akartam magam kisminkelni, hisz úgyis egész nap itthon leszek. Visszamentem a szobámba és felvettem egy cicanaci-póló kombót, majd lementem a konyhába és anyát levegőnek nézve elkészítettem a sovány reggelimet.

- Hogy aludtál? – törte meg a csendet anyu. Kedves volt, de átlátok rajta, csak békülni akar. Ráemeltem tekintetemet, és egy ’ez most komoly?’ arckifejezéssel néztem rá. Majd tovább folytattam a reggeli teendőimet. Kisvártatva a lépcsőn Stephanie baktatott le, de nem egyedül, mert Niall jött mögötte, valószínűleg itt aludt az éjjel.

- Jó reggelt! – köszöntek mindnyájunknak, majd Niall puszival köszöntött – Mizu csajszi? – kérdezte meg bohókásan, és összeborzolta kócos hajamat.

- Semmi se, mindjárt rohanok tanulni – feleltem – veletek mi újság, többiek hogy vannak? – Igazából az érdekelt, hogy Ő hogy van, de nem akarom, hogy átlásson rajtam.

- Szombat van, nem ilyenkor kell tanulni, amúgy megvagyunk, szerencsére most szünetünk van, ezért szervezünk egy bulit, ahova neked is jönnöd kell – közölte velem, én pedig lesokkoltam: egy buliban Harry Styles-szal? Minden álmom teljesülne, ha ismét vele lehetnék, de szakítottunk, és ha nehezen is, de el kell felejtenem.

- Dorothy megígérted, hogy ma segítesz a házimunkában, nemde? – kérdezte meg tetetett kedvességgel anyu. Nagyon nem akarja, hogy találkozzak Harryvel…

- Ha ezen múlik, mi segítünk, hogy hamar végezzetek – szólt közbe Niall, mire Stephanie alig láthatóan oldalba bökte. Küldtem feléjük egy jelentős pillantást, amit anyám nem értett, majd szó nélkül a szobámba mentünk egy kis megbeszélésre.

- Anyám nem fog elengedni – közöltem velük, ahogy becsuktam az ajtót. Leültünk a földre és tanakodtunk mi tévők legyünk, hogy eljussak a bulira.

- El fogunk rabolni – ugrott fel hirtelen Niall, mutatóujját felmutatva, hogy neki mekkora ötlete van.

- Valószínű – mondta Stephanie egy szemforgatás kíséretében. Niall visszaült helyére és bevágta a „durcit”. Nem nagyon foglalkoztunk vele, mert tudtuk, hamarosan úgyis elfelejti ezt a zagyvaságot. – Azt kéne, hogy készen állsz a bulira, hogy bármikor elindulhass, és amikor anyud elmegy fürdeni, te gyorsan kiszöksz – ismertette velünk ötletét Stephanie, mire Niall-nek megcsillantak szemei.

- Én is pont erre gondoltam – vágott közbe Niall. Tényleg nagyon jó ötlet, már csak a kivitelezés sikerüljön.

- Rendben, de segíts ruhát választani – mondtam barátnőmre nézve, majd Niall unottan ránk nézett és elköszönt. Úgy látszik, ismer már minket, hogy ez nem kevés idő lesz. Elkezdtük válogatni a különféle koktél ruháimat, de valahogy egyik se illett arra az alkalomra, hogy „újra találkozok Harry-vel, a legjobb formámat kell hoznom”. Átmentünk Stephanie szobájába, ahol végül nem egy ruhát választottam, hanem egy mintás szoknyát,rövid toppal, farmerdzsekivel és a hidegre való tekintettel bokacsizmát párosítottam hozzá. Elővettem a lehető legkisebb táskámat, amibe szinte semmi nem fér, de azért azt a semmit bele kell, hogy tegyem. Ez a ruha egyáltalán nem tükrözi az énemet, de én változni akarok. Azt hiszem nagyon jól választottam, mert ez nem az a szerény Dorothy aki voltam, hanem ez már egy vadabb kiadás. Mivel még csak délután volt, ezért, hogy valamicskét szót fogadjak kitakarítottuk a konyhát és a nappaliba is felporszívóztunk. Főztem egy könnyű ebédet, Stephanie-val ettünk is belőle, majd a tűzhelyen hagytuk. Stephanie-val külön váltak útjaink, mert én a saját szobámba mentem, és titokban egy kicsit tanultam is. Lehet, hogy már rengeteget tanultam, de akárhogy próbáltam fejben felidézni a történelmi eseményeket, egy fontos momentumot mindig kihagytam. Ezerrel tanultam az utolsó percekig, majd az óra délután négyet ütött, és Stephanie hatalmas robajjal tért be a szobámba és ugrott az ágyra. Kezdetét vette a több órás készülődés, aminek a végén eljön értünk Niall és elvisz a buliba. Először is megmostam a hajamat, majd fejemre törölközőt csavartam, hogy némileg jobban elszívja a nedvességet a hajamról. Közben átgondoltam, hogy milyen hajat és sminket csináljak magamnak, majd Stephanie haját begöndörítettem, az enyémet pedig kivasaltuk. Nem volt még vasalva a hajam, tehát még annyira nem ment, és még számomra is szokatlan volt. De Stephanie szerint jól áll, szóval nincs min aggódnom. Ezután egy egyszerű sminket vittem fel, csak a számat emeltem ki rózsaszín élénk rúzzsal. Ezután már csak az utolsó simítások következtek, még jó párszor tükörbe néztünk, és vártunk. Igazából Niall bármelyik percben itt lehet, de nem tudom, milyen hamar tudunk kijutni úgy, hogy anya észre ne vegyen. Lépteket hallottunk a folyosóról, ezért én a fürdőbe mentem, Stephanie pedig azon keresztül a szobájába. Bezártam az ajtót, megengedtem a csapot, hogy azt higgye, fürdök. Hallottam, ahogy a szobám ajtaja nyílik, majd anya megszólalt:

- Ilyen korán fürdesz? – kérdezte anyu túlkiabálva a víz csobogását.

- Igen, ki akarom pihenni magamat – mondtam hangosan, majd hegyeztem fülemet, hogy mikor megy el. Az ajtó végre becsukódott, mire én gyorsan a szobámba mentem. Anya ott állt csípőre tett kézzel, és nagyon méregetett. Rosszul kellett volna magamat éreznem, de nem ment, megcsináltam a házimunkát, tehát most már hagyjon békén.

- Most azonnal leveszed ezt a kurvás ruhát és mars az ágyba – kiabálta le a fejemet, mire kissé összerezzentem.

- Megcsináltam, amit kértél, és nem mondhatod meg, hogy mit csináljak – feleseltem.

- Ameddig az én házamban laksz, addig azt csinálod, amit én mondok. Különben is, hogy nézel ki, nem ilyen voltál kislányom – szidott le kicsit halkabban.

- Tudtommal ez apu háza – mondtam, mire szemei szinte már vérben úsztak – miattad változtam meg, és nem Harry miatt, ha nem szakítunk miattad, akkor ugyanolyan lennék, mint régen – mondtam, majd Stephanie szobájába siettem és együtt elszöktünk.

Majd Niall kocsijába beszállva elindultunk életünk legjobb bulijára. Az út gyorsan telt el, a szórakozóhely közel volt, tele csupa ismerős arccal. Majd megpillantottam azt, aki miatt szívem nagyot dobbant, ő pedig így szólt:

- Hamupipőke megszökött a bálba? – kérdezte elbűvölő féloldalas mosolyával, amivel engem mindig levett a lábamról...