45.rész: Csókolj már meg az isten szerelmére!

Kedves Olvasóim!
Ezt a részt most két részre fogom bontani, mert nagyon hosszú lenne, és úgy gondoltam, hogy mivel ezek mégis csak egybe tartoznak, ezért két részletbe hozom. Remélem tetszeni fog, a vége kicsit durvább, de azt se részleteztem különösképpen. Reményeim szerint jövő héten hozom a folytatást és már nincs sok hátra és vége. De addig is lesz sok bonyodalom higgyétek el. Jó olvasást, várom a véleményeket xx. L*encii.~

- Hamupipőke megszökött a bálba? – kérdezte elbűvölő féloldalas mosolyával, amivel engem mindig levett a lábamról...

- és vajon hol van a hercege? – néztem körbe gúnyos mosollyal. Szemében a szomorúság kicsiny szikráját véltem felfedezni, de hirtelen a vágy vette át helyét.
- Itt áll előtted – közelített felém, mire kikerültem és így szóltam:
- igyekszem nem elhagyni a cipőmet – majd dobtam neki egy puszit és megkerestem a többieket. Nem kerülhetek túl közel hozzá, el kell hitetnem vele, hogy túl vagyok rajta. A többiek egy boxba ültek, ezért én is leültem közéjük. Zayn gyorsan felállt, hogy hozzon nekünk egy kört, mi pedig tovább beszélgettünk. Kisvártatva Harry is megérkezett, és mivel máshol nem volt hely, ezért leült mellém. Ránéztem, majd gyorsan vissza a többiekre. Közelsége zavarba hozott, előhozta belőlem a hülye énemet, és elkezdtem még többet beszélni, de lehet ez csak a pia hatása. Nagyon meleg volt, ezért a farmermellényemet ledobtam a háttámlára és a táncparkett felé indultam. Félúton visszafordultam és a többiekhez szóltam:
- Valaki nem jön? – senki sem mozdult. – Na, ne legyetek már ilyen gyávák, csak gyertek táncolni – szólaltam fel erőteljesebben, mire Harry megmozdult. Elindult felém, majd ahogy közel ért hozzám nyújtotta a kezét. Én félve, de elfogadtam és beljebb mentünk. Egy elég pörgős szám következett én pedig minden „tánctudásom” bevetve kezdett el mozogni. Harry először csak állt és nézett, majd feleszmélt és ő is elkezdett valamit mozogni. Valamilyen szinten jól táncolt, amit a banda tánctanárának köszönhet.
- Adjuk meg a hangulatot – suttogta fülembe, majd elővette a telefonját és bedugta a fülesét. Az egyik felét odaadta és elindított egy számomra kedves lassú számot. Derekamnál fogva átkarolt én pedig nyakába csimpaszkodtam. Szememet lehunytam és csak a dalra figyeltem, nem érdekelt, hogy körülöttünk mindenki ugrándozik a gyors zenére, mi ketten lassúztunk. Minden megszűnt létezni az idő, és a tér, mert csak ő volt és én. Nem érdekelt, hogy a dallam utolsó akkordjainak is vége, én nem engedtem el őt, és már soha többé nem is akarom. Azt sem tudom eddig hogyan voltam meg nélküle. Bár most már be kell valljam magamnak is, hogy egyáltalán nem voltam meg nélküle, kitépték az egyik felemet, és csak álltam a semmi közepén teli érzésekkel, de senki nem vett észre. Hirtelen a semmiből feleszméltem, ahogyan ajkai lágyan súrolták a nyakamat, majd felvándoroltak ajkaimra. Gyengéden megcsókoltam, érezni akartam őt, de hirtelen eszembe jutott, hogy nem tehetem ezt, ezért megálltam, mélyen szemébe néztem, amiben csalódottság tükröződött, elsuttogtam egy halk sajnálom-ot, majd utoljára ránéztem arcára, amelyen a rúzsom foltjai voltak és elsiettem. Könnyeim elkezdtek halkan folyni, muszáj volt egyedül lennem. Ezért elmentem a mosdóba és bementem egy fülkébe. Leültem, majd a könnyeim hangtalanul kezdtek kibuggyanni. Kopogtak az ajtón, ezért kiszóltam:

- Foglalt – próbáltam a lehető legemberibb hangomon megszólalni, kevés sikerrel.
- Dorothy te vagy? – hallottam meg Stephanie hangját. Kisebb szünet után szólaltam csak meg:
- igen, én – mondtam és feltápászkodtam, majd kinyitottam az ajtót. Meglepetten nézett rám, majd elkezdett kérdezősködni, nekem pedig muszáj volt mindent elmesélnem, ezért leültünk a földre. Miután kilelkiztük magunkat próbáltam normális külsőt varázsolni magamra és visszamentünk a többiekhez. Ahogy Stephanie úgy gondolta, hogy jól vagyok a bárpulthoz mentem és egymagamba leültem. Kértem a pultostól egy jó erőset, majd valaki hideg kezével megérintett. Vagyis nem a keze volt hideg, hanem a gyűrűje. Felnéztem Harry-re nagy szemekkel, rájöttem, hogy mi összetartozunk. A pultostól kért piát visszaadta, majd kezemnél fogva húzott maga után. Testünk majdnem összeért, szívem hevesebben dobogott, féltem már ő is meghallja. A kijárat felé kezdett el húzni, én pedig vakon követtem. Az ismerős Range Rover ott állt és gyorsan beültünk a hátsóülésre. Emlékfoszlányokat jutatott eszembe, ahogy együtt utaztunk a szüleihez, a koncertekre és hasonlókra. Életem legszebb időszaka volt az, és azt kívánom, bárcsak újraélhetném őket. Mivel nem voltunk a legjobb állapotban Bob a testőr ült a volánnál. Beindította a motort, majd a lehető leggyorsabban elhagytuk a helyszínt, és Harry saját lakásába mentünk. Ez már egy új lehet, mert nem volt ismerős. Sietősen próbálta beledugni a kulcsot a zárba, ami nehézkesen ment, de együtt meg tudtuk oldani. Szinte futva tettük meg a nappaliig a lépéseket, majd leültünk egymás mellé a kanapéra. Nem tudtam mit mondjak, ő se szólalt meg, csak bámult. Nagyon frusztráltan éreztem magam ezért hirtelen ötlettől vezérelve megszólaltam:

- Csókolj már meg az isten szerelmére! – mondtam ingerülten, mire ajkait enyémre tapasztotta és gyengéden megcsókolt. Ez hiányzott az elmúlt pár napomból, hogy valaki igazán szeret, és én viszont szerethetem őt. A kanapé kényelmetlennek bizonyult, ezért egymás ajkait el nem engedve sétáltunk be a hálóba. Időm, se kedvem nem volt körülnézni milyen a szoba, de nem is érdekelt, most csak Harry volt a fontos. Ingénél fogva húztam magamhoz közelebb, érezni akartam őt, most az egyszer, talán utoljára. Megfordultunk majd leült az ágyra engem pedig magával rántott. Beleestem ölébe miközben babráltam azokkal a fránya gombokkal az ingjén. Az utolsó gombot idegesen téptem ki a helyéről, mire Harry belemosolygott csókunkba. Most rajta volt a sor, ezért elkezdte kicipzárazni a szoknyámat, amit én egy könnyed mozdulattal lehúztam a lábaimról. Bakancsát lehúzta, ami hangos dobbanással ért földet. Az én cipőmet is levette rólam, majd így szólt:
- Csak lekerül rólad ez a cipő – suttogta nyakamba a szavakat, ami engem megmosolyogtatott. Feszes, szakadt nadrágját kezdtem róla lecibálni, ami nehezen ment, de végül az is a többi közé került. Rólam is lekerült a felső, mire ő egyre lejjebb kezdte el mellkasomat csókolgatni. Fejemet hátrahajtva egyre gyorsabban ziháltam, Harry tudta mit kell csinálnia. Nem telt bele sok idő és ismét az övé voltam.