52.rész: Miattam? De miért?

Kedves Olvasók!

Tegnap éjjel akartam hozni az új részt, mert már készen volt, de az internetem nem bírt magával, ezért nem tudtam kirakni. De nem magyarázkodok, mert most elhoztam nektek. Várom a véleményeket, a pipákat, szavazatokat vagy akár a chat üziket is. Köszönöm nektek a 7500 oldalmegjelenítést, nagyon örülök neki, remélem valamikor még elérjük a 10000-t is. Ez a bejegyzés 2014-ben az első, ezúttal is szeretnék mindenkinek boldog új évet kívánni.♥

Jó olvasást 

xx L*encii.~

Reggel korán felébredtem, Stephanie mellett. Felültem az ágyon és körbenéztem: Harry a kanapén ült és még aludt, az asztalomon volt egy csokor virág, amit nem tudtam mire vélni. Ezen tűnődtem, miközben bejött az orvosom egy utolsó rutin vizsgálatra. Stephanie még mindig mellettem feküdt, de ez nem zavarta az orvost. Megvizsgált, ellenőrizte a pulzusom, a vércukrom, meg ilyeneket. Közben Stephanie felkelt, és szégyenlősen szállt le az ágyról, majd ült a kanapéra. Ha jól láttam, direkt felébresztette Harry-t, aki nem szívesen kelt fel, de ahogy körbenézett, nem aludt vissza. Tekintetünk találkozott, egy mosolyt küldtem felé, mire ő ezt viszonozta. Haja kócosan állt fején, szemeit alig tudta kinyitni, de még így is eszméletlenül nézett ki. Az orvos végzett, majd elment, azzal, hogy megírják a jelentést és mehetek is – szerencsére. Ahogy kiment, Stephanie és Harry leültek az ágyam szélére és úgy töltöttük el a várakozási időt. Nagyon jól elvoltunk, annyira boldog voltam, hogy a számomra két legfontosabb ember mellettem áll.
- Mi a baj? – kérdezték egyszerre. Értetlenül néztem rájuk, mire Harry letörölt egy könnycseppet az arcomról. Észre se vettem.
- Csak boldog vagyok, hogy ti itt vagytok mellettem – mondtam és megöleltem őket. Harry belepuszilt a hajamba, míg Stephanie némán szorongatott. Elváltam tőlük, majd segítettek elpakolni, amiket hoztam. Szemem az asztalon lévő csokorra tévedt, majd kérdőn néztem Harry-re.
- Nem tudod ki hozta? – kérdeztem meg a virágra bökve. Megvonta a vállát, ő se tudta.
- Biztos titkos hódoló – nevetett Stephanie, mire Harry rosszallóan nézett, majd eljátszotta, hogy mérges. Magamhoz húztam és csókot leheltem ajkaira, majd fülébe suttogtam negédesen:
- Nem kell nekem hódoló, ha itt vagy te – mondtam és beleharaptam a fülcimpájába. Fájdalmasan kapott oda, én pedig visszadőlve az ágyon a hasamat fogva nevettem. Majd kezembe vettem a csokrot, ami tele volt vörös rózsákkal, a kedvencemmel. Beleszagoltam, majd bágyadtan vettem ki a kártyát, ami benne volt. Kinyitottam és elolvastam magamba. A vér is kifutott az arcomból, annyira lesokkolt. Ez állt benne: Vörös szín, tudom a kedvenced, de nehogy vörös vér folyjon végig a kezeden. Vigyázz a tüskék szúrnak – B. Könnyek szántották végig az arcomat, a papírt idegesen széttéptem és az ágyamra dobtam. Harry ijedten nézett rám, majd feleszmélve karjaiba vont. Stephanie közben felszedte a papírfecniket és összerakta a szöveget. Megmutatta Harry-nek, kinek izmai megfeszültek, szíve gyorsabban kezdett el verni.
- Shh, nem lesz semmi baj – mondta halkan, miközben hajam simogatta. Próbáltam könnyeimet visszatartani, miközben arcomat a ruhám ujjába töröltem. A virág még mindig az ölemben volt, ezért dühösen a földre löktem, vigyázva, hogy ne szúrjon meg. Miután Stephanie megállapította, hogy nem látszik semmi nyoma a sírásomnak, nyugodtabban dőltem vissza az ágyra. Az orvos nem sokkal ezután megérkezett és odaadta a papírjaimat, és utamra engedett. Stephanie-val elkészültünk, míg Harry az orvosommal tárgyalt. Dühösen dobtam ki a csokrot, majd Harry-t átkarolva indultam el. Beültünk a Range Rover-be és a bandalakba mentünk. Stephanie-val a hátsó ülésen ültünk, míg Harry vezetett. Soha többé kórház! Itt mindig csak rossz dolgok történnek, szörnyű. Az ablakhoz döntöttem a fejem, és úgy néztem ki az útra. Emberek szállingóztak esernyőkkel a fejük felett, az ablakon lassan csordogált lefelé a víz. A rózsa, a levél, teljesen kikészített. Utálom ezt az egészet, miért kellett ennek így történnie? Ki az a B? Szemeim könnybe lábadtak, ezért ásítottam egyet, hogy azt higgyék azért. Az autó leparkolt a következő kis utcában és mi kiszálltunk. Harry vitte a csomagjaimat, mi Stephanie-val előtte sétáltunk.
- Megjöttünk – kiabált fel Harry, mire Niall lerohant és csókkal üdvözölte kedvesét. Mosolyra húzódott a szám a gesztustól, nagyon aranyosak voltak. Harry-vel a konyhába mentünk és megittunk egy-egy pohár narancslevet, majd a pultnak támaszkodva kezdtünk beszélgetni.
- Harry, mi volt az a levél? – kérdeztem aggódva, miközben összekulcsoltam kezeinket. Elgondolkodva nézett rám, majd szólásra nyitotta száját:
- Én nem tudom, egész végig melletted voltam, fogalmam sincs, hogy került oda – mondta teljes őszinteséggel és talán egy kis bűntudattal, amiért nem figyelt eléggé. Megöleltem és fejemet mellkasába fúrtam. Erősen szorított magához, féltett, nem akart elengedni – Vigyázni fogok rád – suttogta, mire én mosolyra húztam számat, és sokkal jobban éreztem magam. Zayn jött be a konyhába, meglepődött mikor meglátott minket.
- Oh bocsi – mondta mikor szétváltunk Harry-vel. Nem volt gond, úgyis most akartunk felmenni Harry szobájába. Kéz a kézben indultunk meg az emeletre, majd az utolsó szobába léptünk be. Kisebb felfordulás fogadott minket, mintha valaki nagyon dühös lett volna. A falról a festmény a földön hevert szakadtan, a polcokról minden le volt söpörve a földre. Kérdőn néztem Harry-re, aki gyorsan kezdte összeszedni a szobája maradványait.
- Mi történt? – kérdeztem elhaló hangon. Nem értettem semmit, ez mire volt jó?
- Semmi-semmi – terelt. Itt állok a szobájában a romhalmaz közepén csak látom, hogy valami történt, ne nézzen már hülyének. Közelebb mentem hozzá és vállaira tettem kezeimet, próbáltam lenyugtatni. Ideges volt, nem akarta, hogy ezt lássam.

- Kérlek, mond el – suttogtam nyakába, miközben puszit nyomtam oda. Beleborzongott, szíve gyorsabban vert. Pipiskedni kezdtem, majd lehajolt és csókot lehelt ajkaimra. Szorosan karoltam át a nyakánál, miközben hajával játszottam. Fél kézzel lesöpörte az ágyat, de nem volt rá szükség, vadul rálöktem, mire kissé felszisszent, majd tovább csókolt.
- Ebben a kupiban? – kérdezte meg féloldalas mosollyal.
- Miért ne? –kérdeztem vissza. Derekamat szorította, miközben én felültem rá lovagló ülésben és az ingjének gombjaival kezdtem szórakozni.
- Imádom ezt az inget, de most mennie kell – mondtam és ledobtam a földre. Harry csak mosolygott, élvezte, hogy ahelyett, hogy leszidom, inkább ezt csináljuk. Végigtapogattam a hasán lévő kockáit, majd csókot csentem tőle és tovább folytattam, amit elkezdtem. Nyakát kezdtem csókolgatni, majd váratlanul szívni kezdtem. Ott lent, már éreztem, hogy nem bír magával, de tovább kínoztam. Lejjebb csúsztam és a lehető leglassabban húztam le róla a nadrágját, mire nem bírta tovább, fordított a helyzeten és maga alá gyűrt. Lefejtette rólam a pólómat és a nyakamtól kezdve egészen a nadrágomig végigpuszilt. Beleborzongtam, ahogy hideg kezeivel a nadrágomat kezdte lerángatni rólam. Mindkettőnkön alig volt ruha, de nem zavartattuk magunkat, folytattuk, amit elkezdtünk.

***

Betakarózva, ruhák nélkül feküdtünk egymás mellett az ágyon, miközben szaporán lélegeztünk. A takaró alatt összekulcsoltam kezeinket, hogy érezze szeretetemet. Miután mindketten normális állapotba kerültünk, testemmel felé fordultam és fejemet mellkasára hajtottam.
- Tehát mi történt itt? – tártam szét karomat, utalva a romhalmazra. Felnevetett, amit nem tudtam mire vélni.
- Tudod te azt – nézett rám perverz mosolyával, mire nekem leesett.
- Ajj te hülye, nem arra gondoltam – pirultam el. Megsimogatta a fejemet, majd sóhajtott egy mélyet: Előtte mi történt, mit csináltál itt Harry? – tértem a tárgyra.
- Ideges voltam – mondta ki suttogva, mire én felemeltem fejem és ránéztem, hogy folytassa – Miattad – mondta én pedig nem értettem. Miattam? De miért?