53.rész: Nem vigyáztam rád eléggé

Kedves Olvasók!

Ennek a résznek az eleje szerintem cuki, vagyis azt szerettem volna elérni. Szerintem kifejezi Dorothy és Harry egymás iránt érzett szerelmét, remélem sikerült ezt jól leírnom. A többi része, pedig egy ugrás a történetben mert a történetben is hamarosan bekövetkezik a karácsony, amiről a következő részben olvashattok (amit már elkezdtem írni). Ez a rész rövidebb lett, de nem akartam belevinni a karácsonyt is, mert úgy nagyon hosszú lett volna. Remélem elnyeri a tetszéseteket ez a rész, várom a visszajelzéseket bármilyen formában.

Jó olvasást

xx L*encii.~

- Nem értelek Harry – szóltam halkan, nekem mi közöm ehhez az egészhez? Felülten törökülésbe az ágyon –
- Azért mert – állt meg és sóhajtott egy mélyet – nem voltam ott, amikor kellett volna. Nem vigyáztam rád eléggé – szégyellte magát, szeme a padlót bámulta – az orvosok azt hitték őrült vagy, miattam – kelt ki magából. Elé álltam és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen. Két kezem közé fogtam az arcát és úgy beszéltem hozzá:
- Harry ez hülyeség. Bárki hibás lehet, de itt egyedül én vagyok az. Nem kellett volna visszamennem. De ez már mindegy, vége Harry, érted vége – nyomatékosítottam a szavaimat, majd adtam neki egy puszit.
- De most meg ez a levél, ha figyelek, nem tudják behozni – folytatta önmarcangolását, mire én kis pofonokat adtam neki, hogy fejezze be. Elnevette magát és próbálta kezeimet lefogni, mire játékos harcba kezdtünk, ő rálökött az ágyra, és maga alá szorított. Mocorogtam alatta, de nem eresztett. Magamhoz húztam és hosszasan megcsókoltam, míg el nem lazult és valahogy kiszabadultam alóla. Az ajtóhoz siettem és a lehető leggyorsabban fordítottam el a kulcsot a zárban. Egy pillanatra vigyorogva visszanéztem, majd rohanni kezdtem le a lépcsőn. Nevetve értem be a nappaliba, Harryvel a nyomomba. A kanapén Zayn ült és egymagában nézte a tv-t. Nem volt időm vele foglalkozni, tovább köröztem a kanapé körül. Folyamatosan a kijárat felé pillantgattam, amit Harry is észrevehetett, mert mikor az ajtóhoz közelebbi oldalon voltam és indultam volna ki, Harry áthajolt Zayn fölött, visszarántott a karomnál fogva és miközben majdnem ráestem Zayn-re, levetődtem a puha párnák közé.
- Szia Zayn – integettem neki kifulladva, a rengeteg futástól. Ő csak visszaintegetett, ami alig láttam, mert Harry hirtelen rám mászott és szorosan magához húzva, megcsókolt.
- Menjetek inkább szobára – nézett ránk Zayn elszörnyedve, és inkább kiment a konyhába.
- Ott már voltunk – kiáltott utána Harry két csók között, mire én fülig pirulva bokszoltam vállon – imádom, mikor elpirulsz, olyan édes – suttogta fülembe, mire engem kirázott a hideg.
- Örülök, de ezt ne ilyen beszólásokkal érd el – súgtam vissza és belecsíptem arcába. Közben Zayn visszajött és lepacsizott az én perverz barátommal, mire én duzzogva vettem tudomásul, hogy rossz társaságba kerültem. Fiúk – gondoltam magamba. Megforgattam szemeimet, majd újra Harry ajkaira szenteltem a figyelmemet.

immáron lenge öltözetben – és szembefordultam vele. Mire ő felállt és elkezdett járkálni a szobában. Nem akart a szemembe nézni.

~2013. december 20.~

Mindenki karácsonyi lázban ég, én már hetekkel ezelőtt megvettem illetve elkészítettem az ajándékát mindenkinek, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen ajándék után rohangálnom.
Az utóbbi két hónapban rengeteg minden történt. Anyu a kórházban töltött idő után se fogadta el Harryt barátomnak, ezért ahogy tudtunk költöztünk is vissza a házunkba. Persze anyám nem törődött vele, hogy mekkora trauma ért az ominózus napon, de a lényeg, hogy a lánya, nehogy egy házban éljen a fiúval, akit szeret. Azóta még mindig félek egyedül aludni, ezért Stephanie mindig átjön a szobámba, és együtt töltjük az estét. Nem tudom feldolgozni, hogy ott volt abban a szobában és az ablakon keresztül ment ki. Ahogy ott álltam egy késsel a kezembe, miközben az ablak tárva nyitva volt, akár abban a pillanatban öngyilkos is lehettem volna, de nem lettem. Mert a szeretteimre gondoltam. Mindenki előtt erős vagyok, csak is Stephanie-nak nyílok meg. Nem akarom, hogy Harry emiatt is magát hibáztassa. Rátérve Harry-re, tartsuk a kapcsolatot, csak titokban. Ritkán találkozunk, de így sokkal különlegesebb az alkalom, amikor együtt vagyunk, és csókokban forrunk össze. Azóta nem kaptam fenyegető levelet, amit nem tudok mire vélni, de jobb ez így. Természetesen Harry-nek is adok ajándékot, készítettem neki egy videót, ami egészen a találkozásunktól máig tart. Telis tele van képekkel és egy gyönyörű szerelmes dal megy alatta. Remélem, személyesen tudom neki átadni és anyám nem foszt meg ettől is. Vagy ha igen, akkor kitalálok valamit. Emellett csináltattam neki egy IPhone tokot, amin a kedvenc közös képünk van. A többi viszont már meglepetés. Annyira szeretném viszont látni az interneten a tokot, csak az a baj, hogy a szüleim és az osztálytársaim is néznek híreket.  Az osztálytársaimra rátérve. Természetesen, ahogy suliba mentem, rá pár hétre már elkezdtek pletykálni, hogy az én „kicsi sztárocskám”, miért nem jön el értem suli után. Azóta, hogy letagadtam, hogy van pasim, egyből én lettem a téma, de nem érdekelt, ha nekik ez jó. Persze néhány bennfentes információ riportereknek is beszámolt, arról, amit mondtam. Remélem, jól érzik magukat, és jól esett nekik ez. Mert igazából, mi Harry-vel ezt akartuk elérni, hogy azt higgyék, szakítottunk. De már nagyon eltértem a tárgytól.  A karácsony a szeretet ünnepe és én olyanokkal szeretném tölteni, akiket igazán szeretek. Természetesen az első napot a családdal töltöm, utána két napra rá utazunk Magyarországra és ott töltünk egy kis időt. Viszont előtte, a második napra hivatalosak vagyunk a fiúkhoz, akiknek valószínűleg ilyenkor adom át az ajándékát, ahogy Harry-nek is. Ott lesz még Perrie és Danielle is. Se Eleanor, se Jessi nem lesz jelen. Louis nem lehet egyedül, meg kel találnunk Jessit. De akárhányszor hívtuk a telefonját, aki felvette mindig azt állította, hogy ez nem Jessi száma.

***

A hó nagy szemekben esett, miközben Stephanie-val épp visszafelé tartunk a bevásárlásról, mert ő még nem vette meg az összes ajándékot. Ezzel a körúttal végre letudtuk az egészet. Bár én már régen, de ez most mellékes. Beültünk még gyorsan egy kávéra a Starbucksba, hogy felmelegedjünk. Igaz, én forrócsokit rendeltem, de ez most mindegy. Kiléptünk a varázslatos Londoni utcára, kezünkben a meleg pohárral és temérdek zacskóval. Én is vettem néhány dolgot, de csak magamnak ajándékba pár göncöt, mert – most jövök a legnagyobb közhellyel – nincs mit felvennem. Fogtunk egy taxit és lendületesen beültünk a hátsó ülésre. Hazafuvaroztattuk magunkat, majd a holmikat a szobámba vittük, és miközben Steph ajándékokat csomagolt, én mindent felpróbáltam, amit vettem. Gondosan eldugtuk az ajándékokat, és ledőltünk az ágyamra pihenni.