56.rész: Életünk legjobb karácsonya

Kedves Olvasók!

Extra hosszú rész, több, mint 7 oldal. Nem tudom miért nem feleztem el, de nem tudtam hol tudnám. Csak viszonyításképp eddig 2 oldalas részeket hoztam. Be kell valljam nekem ez a személyes kedvencem, mert szinte minden érzelem megtalálható benne. Remélem írtok nekem véleményt chaten, vagy komentben, illetve két szavazás is van a modulsávban. Köszönöm a több mint 8000 látogatottságot, nagyon jól esik. Jó olvasást mindenkinek! xx L*encii.~

Reggel sötét karikákkal a szemem alatt ébredtem. Álmatlan éjszakán vagyok túl, nem tudtam lehunyni a szemem, csak forgolódtam. A kirohanásom után Stephanie még egy kicsit vigasztalt, majd visszamentem a szobámba, ahol szerencsére anyu már nem volt ott. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi volt a véleménye az egészről, de igazából nem is érdekel. Kíváncsi vagyok, de ahogy meg tudom nem fog érdekelni. Ma ugye a fiúkhoz megyünk, tehát még kora reggel kiválasztottam a ruhám, hogy mibe menjek. Elindultam a konyhába, de a szüleim éppen beszélgettek, ezért megálltam az ajtóban, hogy kicsit hallgatózzak. Nem beszéltek olyan halkan, biztos azt hitték, alszom.
- Hagyjad őket, hagy legyenek boldogok. Szerinted nekem milyen érzés volt, azt nézni, hogy mennyire fáj ez neki? – kelt a védelmemre apu. Megmelengette a szívemet, amit mondott, rettentően jól esett.
- Stephen, az életben meg kell tanulni túl lenni a dolgokon, ő is túl lesz rajta és talál mást – felelte anyu. Komolyan ennyire szívtelen? Nem tudom elhinni, hogy az anyám így viselkedik velem, a lányával!
- Szerinted mi az a gyűrű az ujján? Nem úgy tűnik, mint aki mással szeretne lenni – kelt ki magából apu. Akaratlanul is lepillantottam az ujjamra, amin ott díszelgett az a gyönyörű gyűrű, amit Tőle kaptam. Mosolyra húzódott a szám, sose fogom levenni, majd ha megkéri a kezem…
Úgy gondoltam véget vetek ennek az egésznek és a lehető legtermészetesebben próbáltam belépni, nulla érzelemmel az arcomon. Azonnal elhallgattak, egymással szemben álltak, mindketten a csípőjükkel támaszkodtak a pulthoz. Túl nagy köztük a távolság – gondoltam magamban. Nem tetszik ez nekem. Elmormoltam egy Jó reggelt-et, majd a hűtőhöz léptem, hogy csináljak magamnak reggelit. Elkészítettem a kakaót, és miközben melegedett megcsináltam a szendvicsemet. Kimentem az ebédlőbe és megreggeliztem. Siettem, majd visszamentem a szobámba és felvettem egy egyszerű otthoni öltözetet, ami egy kényelmes nadrágból és pulcsiból állt. Elmentem a fürdőbe, és csináltam magamnak valami normális külsőt, hogy azért nézzek ki valahogy és ne essek ugyanabba a hibába, mint a múltkor. Stephanie közben felébredt és bejött a fürdőbe készülődni. Kicsit beszélgettünk, de nem erőltettem, tekintve, hogy még félig alszik. Ő is lement reggelizni, remélem, hogy ő nem hall semennyit a szüleim beszélgetéséből. Beültem az ágyamba és bekapcsoltam a laptopom. Megnéztem a legfontosabb híreket, és elkerülhetetlen volt, hogy ne fussak bele olyanba, ami nem a fiúkról szól. A cím az volt, hogy: „Tart még a szerelem 1D Harry és barátnője között?”. Megnyitottam és kíváncsian kezdtem el olvasni a cikket.
„Keveset látni együtt az álompárt, sokakban felmerült, hogy lehet szakítottak, Harry visszatért volna régi életmódjához, a lányok csábításához, vagy egyszerűen Dorothy nem bírta tovább a hírnevet? Semmi ilyesmiről nincs szó, mert tegnap, a királynő beszéde után Harry a Hits rádiónak adott interjújában elmondta, hogy Dorothy a barátnője és mindennél jobban szereti. Mi nagyon örültünk a hírnek, kíváncsian várjuk a ti véleményeteket is.” Egy régebbi közös kép volt mellé téve. Örülök, hogy legalább igazat mondtak a végén, de az eleje nagyon nem tetszett. Mi az, hogy régi életmódjához? Mindenki követ el hibákat, de akkor is ez már túl durva feltételezés. Igen, mikor még csak rajongó voltam láttam pár képet, meg olvasgattam egy s mást, de nem érdekel, megváltozott és ez a lényeg. Az, hogy nem bírnám tovább a hírnevet, hülyeség, várhatnak, hogy emiatt fogok eltűnni.  Kicsit lejjebb tekertem, volt rólam/rólunk néhány jó, aranyos vélemény, meg persze szidtak is rendesen. Gyorsan kiléptem az oldalból és nézelődtem tovább. Megnéztem pár magyar One Direction rajongói oldalt, amiket anno három éve követtem be. Kedveltem pár posztot, bár biztosan nem hiszik el, hogy én vagyok az igazi. Twittere is hiába írnám ki, nincs a nevem mellett a kék jelecske, miszerint hivatalos, hiszen minek, nem tettem érte semmit. Ezen kell változtatnom, hogy megérdemeljem a hírnevet. De most fontosabbnak tartom, hogy örökre visszakapjam Harryt.

***

Szempilláimon még egyszer átpödörtem egy régi spirált, hogy ne álljanak össze, majd késznek nyilvánítottam magam. Végigsimítottam a ruhám gyönyörű fehér anyagán, majd birizgálni kezdtem a fekete csipkésujj végét a bal karomon. Csak az egyik felén van, a másik szabadon maradt. Ez a csipke végigfut a ruha egész bal oldalán, nagyon tetszik, direkt erre az alkalomra vettem. Próbáltam elegánsra venni a formát, a körmömet is kifestettem pirosra. Ajkaimat hívogatóan vörösre kentem, viszont szemeimre csak egy halvány barnás sminket tettem. Felvettem a fehér magassarkúmat, ami véleményem szerint még az alacsonyabb kategóriába esik, majd magamhoz vettem a fekete kézitáskámat és Stephanie-t bevárva indultunk el. A szüleim beletörődtek, hogy ott a helyünk, ezért nyugodt szívvel engedtek el, legalábbis ami aput illeti. Jó pár óriási ajándékdobozt vittünk be a kocsiba, majd elfuvaroztattuk magunkat Brook-kal, a testőrömmel. Igen, ő még mindig mellettem van, de csak ritkán. Főleg, hogy Harry-ék turnén voltak, úgy éreztem, ilyenkor biztos békén hagynak a rajongóik, ha nem vagyok a fiúkkal. És szerencsére tényleg nem történt semmi. Hamar odaértünk, Brook segített becipelni a dobozokat. Már esteledett, mikor ajtót nyitottak nekünk. Elég hideg volt odakint, mert én hülye, még egy blézert se vettem fel. Zayn jött ki, Perrie-vel az oldalán, mindkettőjük arcán ezer wattos mosoly volt. Köszöntöttük őket, majd sietve bementünk a házba. Mindenkit üdvözöltünk, majd megpillantottam Harryt, aki a konyhapultnak támaszkodva mindvégig figyelt. Ahogy közeledtem felé, szemeivel majd felfalt, szája sarkában egy huncut mosolyt próbált elrejteni. Zöld szemei csak úgy csillogtak a boldogságtól, ahogy egyre közelebb értem hozzá, karjait kitárta. Én is kitártam, majd szorosan magához láncolt. Egy percig így álltunk, majd felemeltem fejemet és ajkaira lágy puszit nyomtam. Forró csókban forrtunk össze, kezeit derekamra csúsztatta, míg én ujjaimmal, a hajával játszottam. Elváltunk egymástól, majd kézen fogva mentünk oda a többiekhez és beszélgettünk. Mindketten nagyon kivirultunk az újbóli találkozás miatt, már nagyon hiányzott a közelsége. Fél óra múlva miután meg volt a kellő hangulat, asztalhoz ültünk és kezdődhetett az este.

Nagyon finom ételek kerültek az asztalra, amit kiderült, hogy a szakács főzött. Mindegy, nem feltételeztem egyik fiúról se, hogy ilyen jól főz. Miután mindannyian belakmároztunk a pulykából, és desszertből, jöhetett az ajándékosztás. Körbeültünk a nappaliban, Zayn és Perrie kezdte az ajándékozást. Mi Harry-vel kaptunk egy Mr. és Mrs. Mickey egeres pulóver szettet, meg egy étcsokoládés testfestéket. Ahogy megláttam egyből pirulni kezdtem, majd Harry vigyorogva egy puszit nyomott a homlokomra.
- Köszönjük szépen ezt a csodás ajándékot – mondtam nevetve, majd arcomat Harry mellkasába fúrtam.
- Egy hónapotok van elhasználni a csokit, utána küldjétek vissza üresen – mondta Zayn tök komolyan, elérve a kellő hatást, hogy még vörösebb legyen az arcom. Nevetve mentek tovább és adták át a többieknek is az ajándékát. Niall és Stephanie, Liam és Danielle is hasonló ajándékokat kaptak. Louis is rengeteg ajándékot kapott, de sajnos ő egyedül volt. Annyira rossz lehet négy szerelmes párral vacsorázni.
Ezek után Louis adta át az ajándékát, aki nem páronként adta, hanem mindenkinek személyesen. Én egy arany karláncot kaptam, amin lányos dolgok voltak, de elrejtve azért ott volt egy kis répa medál is. Ami a legjobban tetszett rajta az egy ’Köszönöm’ feliratú medál volt. Sejtelmesen felnéztem és Louis mosolygó tekintetével találkoztam. Közelebb mentem hozzá és megöleltem, majd a fülébe suttogtam, miszerint: Megtaláljuk. Vette a célzást, és miután még egyszer megszorongatott, elengedett és a többieknek is odaadta az ajándékát. Így haladtunk körbe-körbe, mire már csak mi maradtunk Harry-vel. Még kaptam Liam-éktől egy Danielle által tervezett pólót és egy Batman-es egyberuhát, amit Liam direkt nekem szánt, nagyon aranyos volt. Niall-től pedig kaptam egy óriási, de tényleg nagyon nagy szakácskönyvet, legalább ezer recepttel, és azt az utasítást kaptam tőle, hogy csak akkor mehetek férjhez, ha ezeket mind elkészítettem neki. Mert, hogy ő a kóstoló. Jót nevettem rajta, és reméltem nem gondolta komolyan, bár ha Niallről és az evésről van szó, akkor az nem lehet nem komoly. Stephanie-tól ugye már kaptam ajándékot. Most mi adtuk át Harry-vel az ajándékokat, amiket a többieknek szántunk. Reméltem, hogy tetszeni fog nekik, mert nagyon igyekeztünk vele. Először a Zerrie párosnak adtuk át, akik egy teljesen megszervezett romantikus Párizsi utat kaptak. Mindent előre megterveztünk azok alapján, amiket ők meséltek el, hogy miket szeretnek. Nagyon várjuk, hogyan fogják magukat érezni, mert megérdemlik. Rettenetesen örültek, Perrie a nyakamba ugrott, míg Zayn csak férfiasan megveregette Harry párját és megköszönte. Utána Zayn szenvedélyesen megcsókolta Perrie-t, ezután pedig ismét visszatértek közénk. Louis kapott egy billiárdasztalt, mivel akárhányszor elmegyünk egy buliba mindig ott köt ki. Emellett még adtunk neki egy új snowboard deszkát, mert a régit eltörte. Liam és Dani nagyon megörült, amikor megkapták a síbérletüket két főre a közeli angliai Swinhope-ra. A Payzer páros amikor tehette mindig együtt síelt, ezért úgy gondoltuk, hogy jól esne már nekik egy kis kikapcsolódás. Niall és Stephanie pedig egy páros nyakláncot, amin a medál egy gitárpengető volt. Mindkettő egy-egy Jimi Hendrix által régen használt pengető. Nagyon nehezen jutottunk hozzá, nagyon magasat kellett érte licitálnunk, de megérte. Ahogy láttuk mindkettejük arcán azt a levakarhatatlan mosolyt, hogy az egyik nagy példaképük pengetője van a kezükben, az mindent megért. Emellett még kaptak egy két fő részére szóló masszást, amit már nagyon megérdemelnek. Annyira jó körbenézni és látni, hogy a legjobb barátaim boldogok és, hogy megérte azokért az ajándékokért a fejünket törni. Ezután egy csoportos ölelés következett, a fiúk közre fogtak minket, lányokat, ezért szinte ki se látszunk. Úgy gondoltam, hogy Harry-nek akkor adom oda az ajándékát, amikor kettesben leszünk. Egyrészt mert nem akartam, hogy Louis még jobban egyedül érezze magát, miközben mindenki a párjának adja az ajándékait, másrészt, mert úgy gondoltam, ha kettesben vagyunk, jobban kimutatja az érzéseit és el akarom raktározni azt a pillanatot, amikor kibontja a dobozt. Sokáig csak beszélgettünk a többiekkel és iszogattunk, majd szép sorjában mindenki elindult haza, vagy éppen a szobájába. Ezért úgy döntöttünk mi is elvonulunk Harry-vel, hátrahagyva Niallt és Stephanie-t. Vittem magammal az

óriási dobozt is, és szorongattam, mert annyira izgultam, hogy tetszik-e majd neki. Bementünk a szobába és leültünk az ágyára. Kicsit kellemetlenül éreztem magam. Nem tudom miért, talán az izgulás miatt. Pedig már majdnem fél éve vagyunk együtt. Szorosan egymás mellett ültünk, a doboz előttem hevert a földön, de valahogy nem tudtam, hogy nekikezdeni, annak, amit mondani szeretnék. Harry hirtelen kuncogott egyet, majd mosolyát próbálta palástolni.

- Na, most mi van? – kérdeztem tetetett felháborodással.
- Semmi, csak vicces nézni, ahogy töröd a fejed – mondta ki nagy nehezen.
- Te most kinevetsz? – kérdeztem még mindig csak viccből. Kezdett oldódni a hangulat, aminek nagyon örültem.
- Nem, dehogy – mentegetőzött, és mielőtt bármit reagálhattam volna, szenvedélyesen megcsókolt. Mikor elváltunk egymástól, felemeltem a dobozt és kezébe nyomtam.
- Igazából nem tudom, mit mondjak hozzá, de azt hiszem, nem tudnám szavakba önteni, hogy mennyire szeretlek, boldog karácsonyt szívem – mondtam és vártam, hogy mit reagál. Először letépte a cuki szarvasos csomagolópapírt – nem találtam másikat az üzletbe, de szerintem aranyos -, majd kinyitotta a dobozt és az első keze ügyébe került dolgot vette ki, ami történetesen a CD volt. Kíváncsian forgatta a tokot, aminek a borítóján egy közös képünk volt rakva, amit megszerkesztettem, és ráírtam néhány dolgot, mint például ’Boldog karácsonyt’, ’Szeretlek, szívem’, ’2013 Karácsonya’ és hasonlók.  Kivette belőle a CD-t, amire sok kis közös képünk van rászerkesztve. Ezt viszont már nem én csináltam, mert ehhez nem értek. Mosolyogva tette be a lejátszóba majd indította el. Befeküdtünk egymás mellé az ágyba és kezdtük el nézni. Végig kezeit szorongattam, hogy mit fog hozzá szólni. Felcsendült az aláfestő zene, ami a fiúktól volt a ’You and I’, majd sorba jelentek meg a közös képeink, miközben a zenét lehalkítva kezdtem el beszélni. Arról beszéltem, hogy mennyire szeretem, és, hogy még a mai napig is milyen hihetetlennek tartom ezt az egészet, hogy pont én vagyok az a szerencsés rajongó, aki nap, mint nap boldoggá teheti. Az első pillanatokkal kezdve, amikor megláttam az X-faktorba, rögtön tudtam, hogy ő lesz a kedvencem. Aztán ahogy teltek az évek, egyre jobban elkeseredtem, hogy sosem fogok vele találkozni, mígnem eljött a szülinapom és az életem fenekestül felforgott. Ezután megemlítettem a találkozásunkat a backstage-ben, és itt megjelent az első közös képünk, amin még csak egy sztár és rajongója voltunk. Aztán elkövetkezett a következő nap, amit együtt töltöttünk, majd a képek, amiket a fiúk küldtek át, mint kiderült lefotóztak minket, ahogy az emeletről jövünk le kézen fogva. Itt már könnyes szemekkel néztem a monitorra, és Harry se tudta könnyen palástolni érzéseit. A videó nem volt hosszú, de mégis annyira hosszúnak, érzelmesnek és szenvedélyesnek találtam az egészet, ahogy ott ültünk és ezt néztünk, hogy örökké beleégett a memóriámba. Ezután a közös élményeink, a nyaralásunk, a közös ugrásaink a mélybe Bungee Jumping közben, a tengerparti csókok, a turnék, és minden, ami egy kicsit is fontosnak bizonyult. A videó végén megjelentem én, ahogyan ott ülök a szobámba törökülésben és csillogó szemekkel nézek a kamerába. Már csak arról tudtam beszélni, hogy mennyire szeretem. Majd a dal végleg elhallgatott és a videó véget ért. Kíváncsian vártam Harry reakcióját, aki még nem tudta feldolgozni teljesen ezt a röpke három percet, a karja libabőrös lett, és ez megmosolyogtatott. Majd hirtelen megcsókolt, olyan szenvedéllyel és beleéléssel, amivel az első csókunk óta nem találkoztam. Hosszú csókunk után levegőhiánytól küszködtünk, ezért kicsit vártam, míg újra megszólalt:
- Dorothy – kezdte, szinte elcsukló hangon – ez a videó eszméletlenül csodálatos. Újra átélhettem azt a fél évet, ami életem leges legjobb része. Köszönök neked mindent, hogy itt vagy velem, és annak ellenére is velem vagy, hogy mennyi minden állt már közénk. Csodállak a kitartásodért, a végtelen szeretetedért és azért, hogy az enyém vagy, és engem teszel boldoggá nap, mint nap. Az életemnél is jobban szeretlek, de azt hiszem a szavaknak semmi jelentősége, ha nincsenek tettek – mondta és beszédét nyugtázta egy újabb csókkal. Ezután újra nekileselkedett a doboznak és kivette az üveget. Ez egy desszertes üveg 365 csokival. De van benne egy különleges dolog: minden csokin egy-egy papír van szalaggal odakötve, és rá van írva néhány kedves üzenet, jókívánság, ’mennyire szeretlek…’ mondatok. Úgy gondoltam, hogy ezt még a turnézásra is magával viheti és mindennap ehet egyet. Akárhányszor messze leszek tőle, csak kiveszi az aznapi csokit és olvasgatja az üzeneteimet. Aztán a régieket elrakhatja és nosztalgiázhat velük. Bár fiúból van, de ki tudja. A külsején is van egy szalag, a papírra pedig a használati utasítás van írva, mégpedig: „Drága Harry, ezek üvegbe zárt üzenetek tőlem neked. Minden nap egyél meg egy csokit és olvasd el a mellékelt szöveget. Remélem, ha hiányzom, valamennyire segíteni fognak ezek. Minden napra jut egy, tehát 2014 telis-tele lesz neked boldogsággal. Szeretlek, Dorothy ♥.” Meghatódottan nézett szemeimbe, én pedig tanulmányozni kezdtem zöld íriszeit: boldogság, öröm, meglepettség, hála és legfőképpen szeretet.
- Azt hittem ez után a videó után, már nem tudsz meglepni, pedig sikerült – mondta ki boldogan. Ezután kivette az IPhone tokot és érdeklődve kezdte nézegetni a hátlapját, amin a mindkettőnk számára kedvenc közös képünk volt. Hirtelen elővette a telefonját, szinte letépte róla a régi egyszínű tokját és rárakta az újat. Szemeim könnybe lábadtak, ahogy elégedetten nézte telefonjának új külsejét, és hálát adtam az égnek, hogy rátaláltam arra az üzletre.
- Ennél jobb karácsonyban még sosem volt részem, és a legjobb, hogy veled tölthetem – mondta, és karjaiba zárt. Percekig ültünk így, egymással szembe, karjaink szinte összegabalyodtak, majd Harry elengedett és átnyújtotta az ő ajándékát. Nagyobb dobozban volt, mint az enyém, ezért előre féltem, hogy az én ajándékom kevés lesz az övéhez képest. Óvatosan bontottam ki a csomagolópapírból, amin karácsonyi díszek voltak, majd kinyitottam a dobozt és lassan kivettem az első kezem ügyébe került tárgyat. Egy hímzett takaró volt, összehajtogatva. Óvatosan kezdtem szétnyitni a vörös színű anyagot, majd megpillantottam, ami a közepére volt írva: ’Alig várom, hogy én is így ölelhesselek.’ Meghatódottan néztem rá, ez az egész annyira igaz. Mert mikor ő turnézik, én csak a takarómat tudom ölelgetni, és mindketten várjuk, hogy egymást ölelhessük ugyanígy. Hirtelen mentem közelebb hozzá és öleltem meg, amitől mindketten elterültünk az ágyon. Arcát kezdtem fürkészni, ami alig pár centire volt az enyémtől, majd nevetve közelebb hajoltam hozzá és most én csókoltam meg. Mielőtt elváltunk volna, beleharaptam ajkaiba, mire ő felmordult. Majd felült az ágyon, én pedig az ölébe maradtam. A ruhám alja körülbelül a derekamig csúszott fel, amit Harry is észrevehetett, ezért kaján vigyor ült ki arcára. Pirulva álltam volna fel öléből, de nem hagyta, hanem szorosan tartott a derekamnál fogva.
- Harry engedj, még meg akarom nézni a többi ajándékot – mondtam és kezeimmel az övéit akartam szétfeszíteni, sikertelenül.
- Ez is az ajándék része – mondta perverz hangján, majd megcsókolt és kezeit végigvezette hátamon egészen a fenekemig. Majd ruhám cipzárját kezdte piszkálni, de nem tudta lehúzni, ezért rákérdezett:
- Baj lenne, ha elszakadna? – Nézett kíváncsian szemeimbe.
- Ez a kedvenc ruhám, direkt mára vettem Harry – mondtam két csók között.
- Veszek neked cserébe több száz ruhát, csak ezt hagyj szedjem szét – mondta. Nehézkesen bólintottam, majd elkezdte lehúzni a cipzárt, miközben a ruhám hangosakat recsegett. Fájdalmasan váltam meg tőle, sosem voltam az a plázacica, aki ragaszkodik a ruháihoz, de ezt tényleg szerettem. Ezután ott álltam előtte egy szál fehérneműben, de nem hagyhattam, hogy zavarba hozzon, ezért nadrágjától kezdtem megszabadítani. Nehézkesen jött le róla, ezért fel kellett állnia, hogy le tudjam húzni. Ha már mindketten felálltunk, egymásra vetettük magunkat, majd Harry a falnak tolt és úgy csókolt tovább. Fenekemnél fogva megemelt, én pedig összekulcsoltam lábaim a derekán, miközben elegáns öltönyétől kezdtem megszabadítani. Ledobtam a földre, majd a nyakkendője és ingje is követte. Ez után már kevés választott el attól, hogy újra az övé legyek, és már siettünk is a gyönyör felé…

***

Pihegve feküdtünk egymás mellett, és az új takarómba takaróztunk. Lábaink összekulcsolódtak, kezemmel az övét szorongattam. Miután kipihentük magunkat, felálltam és felvettem a fehérneműmet, majd hosszas keresés után ráleltem egy rég itt hagyott szoknyámra, amit felvettem. Már csak egy felső kellett. A földről előkerítettem Harry most levett fehér ingét, betűrtem a szoknyámba, majd a fürdőbe mentem és kicsit megigazítottam a hajamat és a sminkemet. Harry még édesen pihent az ágyon, nem zavartam, csak leültem mellé és arcát kezdtem fixírozni. Mosolyra húzódott a szám, ahogy megpillantottam a nyakán lévő foltokat, amiket én okoztam neki. Tetoválásait kezdtem nézegetni, és nem tudtam megállni, hogy nem húzzam lejjebb a takarót, hogy a hasán lévő pillangók is megnézhessen.
- Ennyire szexi vagyok, hogy még álmomban is engem figyelsz? – kérdezte meg hirtelen, amiért kissé megugrottam, majd fülig vörösödtem. Harry kinyitotta a szemét, mire lehajtottam a fejemet, hogy véletlenül se lássa a paprika színű arcomat. De ő államnál fogva felemelte fejemet és fürkészni kezdte arcomat.
- Imádom, mikor elpirulsz – suttogta. Csuklójánál megfogtam kezét és leengedtem a testem mellé. Csak ekkor vettem észre, hogy csuklóján valami heg domborodik ki. Azonnal tudtam, hogy egy új tetoválás, ezért kicsit fájdalmasan engedtem el kezét, és tekintettem le, de amint megláttam a fektetett nyolcas alakú tetoválást, könnybe lábadt a szemem.
- Harry, ezt miért? – kérdeztem meg a tetoválásra mutatva, miközben vártam válaszát.
- Csak miattad – mondta féloldalas mosolyával, mire letepertem és újabb csókot leheltem ajkaira.
- Ennél szebb ajándékot nem is adlhattál volna, ahogy tudok én is csináltatok egy ilyet – jelentettem ki magabiztosan.
- Nem erőltetem, ha nem szeretnéd – kezdett el tiltakozni, de én elcsitítottam, és azt terveztem mikor érek rá ilyet csináltatni. 29-én miután visszajövök Budapestről meg is tudom csinálni. Miközben ezt tárgyaltuk meg, elkezdett felöltözni, és bosszúsan vette tudomásul, hogy nem tudja felvenni a fehér ingét, ezért elővette a személyes kedvencemet, a piros kockásingét.
- Harry 29-én vigyél el oda, ahol csináltattad, nekem is lesz ilyenem – jelentettem ki. Harry mosolyra húzta arcát, és mintha eszébe jutott volna valami, le is hervadt. – Mi a baj?
- Nem vagy még 18 éves, kell hozzá egy szülői beleegyezés – mondta szomorúan. Ettől tartottam. Anyám semmi pénzért nem egyezne bele, talán aput meg tudom győzni.
- Te aláírásod nem jó hozzá? – kérdeztem meg reménykedve. Csak megcsóválta a fejét, mire kissé elszomorodtam, de próbáltam a jó oldalát nézni, miszerint apámat tuti rá tudom venni valahogyan. Ha nem, akkor várok a szülinapomig, ami még 7 hónap.
- Meggyőzöm őket, sikerülni fog – mondtam magabiztosan, majd Harry odaadta a többi ajándékaimat is, ami elmaradt amiért khm… el voltunk egymással foglalva. Kivettem a kis borítékot, majd félve kinyitottam. Hirtelen felsikítottam, ahogy megláttam mi van benne. Nem hiszem el! Két VIP szilveszteri jegy Bruno Mars koncertjére. Imádom Bruno Mars-t, ahogyan a zenéit is. De ja vu érzésem volt, ugyanezt éltem át akkor is, mikor Stephanie-tól kaptam meg a One Direction koncertjegyeket. A folyosóról hangos trappolás hallatszott, majd valaki berontott a szobánkba, mire ijedten ugrottam fel.
- Minden rendben? Sikítást hallottam! – jelentette ki Niall, miközben már beállt, hogy bármelyik pillanatban leüthessen valakit. Nevetnem kellett rajta, majd nyugtatásképp megmutattam neki a jegyeket, mire elmosolyodott és kiment. Harry-vel nevetve dőltünk egymás vállára.
- Tényleg, akkor nem a Funky Buddhába fogunk szilveszterezni? – kérdeztem meg, mert ez teljesen kiment a fejemből.
- Mi nem, csak a többiek, már ha nincs ellenedre – mondta. Mosolyogva néztem rá, semmi problémám nincs azzal, hogy csak ketten megyünk koncertre. Ezután a doboz aljáról kivettem egy másik dobozt, ami piros szalaggal volt díszítve, majd kinyitottam a dobozt, és bár nem sikítottam fel, nagyon megörültem az ajándéknak. Egy gyönyörű ruha volt benne, cipővel és táskával. A közepén egy újabb dobozban, pedig aranylánc volt. Elbűvölve néztem az ékszert, majd Harry a nyakamba tette.
- Szeretném, ha ezt viselnéd szilveszterkor, mikor elviszlek vacsorázni – jelentette ki mosolyogva.
- Vacsora? Azt hiszem, túl sok ajándékkal árasztasz el – jelentettem ki.
- Megérdemled – nyomott puszit a hajamra.
- Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy ez életünk legjobb karácsonya – mondtam neki, mire ő csak bólintott, és forró csókban forrtunk össze…