60.rész: Igen!

Kedves Olvasók!
Megint új rész, igyekeztem vele, és remélem elnyeri a tetszéseteket. Jó olvasást mindenkinek xx L*encii.~

~.Louis.~

- Bulira fel! – kiáltottam el magamat, miután mindannyian a nappaliban álltunk készen állva, hogy elinduljunk a Funky Buddha-ba. Imádom azt a szórakozóhelyet, elit, bármikor összefuthatunk egy hírességgel, és jó piák vannak. Nem vettem elegánsra az öltözékem, csak felvettem egy fekete nadrágot, egy feliratos pólóval, farmerkabáttal. Heten mentünk, ezért két kocsira lett volna szükségünk, de én beszerveztem egy limuzint, ha már szilveszter van. Kár, hogy Harryék nincsenek itt, de nekik fontos ez a mai nap. Dudálás hallatszott kintről, ezért felvettük a kabátunkat és beültünk a limóba. Köszöntöttem a testőrömet, aki egyben a sofőröm, majd elindultunk. A mini hűtőből előhalásztam egy üveg pezsgőt, majd mindenkinek töltöttem egy pohárral és koccintottunk az estére. Nem volt tőlünk annyira messze a hely, ezért röpke negyed óra alatt odaértünk. Szinte kiugrottam a kocsiból, majd a többiek is jöttek utánam, és már el is vesztem a nagy tömegben. Remélem, a testőröm nem talál meg. Hülyeség volt előre menni, mert most kereshetem meg a többieket, akik valószínűleg üres box után kutatnak. Ezért, hogy időt takarítsak meg, egyből kértem egy kör Jack Daniels-t, majd ahogy megkaptam a többiek keresésére indultam. Valahogy éreztem, hogy egy eldugottabb részre fognak menni, így hamar megtaláltam őket. Letettem eléjük a piájukat, majd lehúztam a sajátomat. Leültem Niall mellé az ülésre, majd elkezdtünk beszélgetni, ökörködni. Mindenki hozott egy-egy kört, mire már volt bennünk elég alkohol. Bevetettem magam a tömegbe és nézelődni kezdtem. Nem igazán volt a tervemben, hogy én most felszedek valakit, de azért egy táncpartner jól jönne. Hamarosan oda is jött hozzám egy plasztikcica, és elkezdett hozzám dörgölődve táncolni. Nem bírom az ilyen csajokat, sose jönnék velük össze, de azért élveztem a show-t. Nem kérdezősködött, hogy mi a nevem, meg hasonlók, mert vagy megismert, vagy egyszerűen nem érdekli. Az utóbbinak jobban örülnék. Egy ideje már táncolhattunk, mikor megfordult és megcsókolt. Nem igazán élveztem, ezért inkább nem csókoltam vissza, hanem helyette faképnél hagytam. Ezt most nem akarom! Nem lehetne csak táncolni? Leültem egy kicsit a bárpulthoz, és kértem egy whiskey-t, miközben azon elmélkedtem, hogy a lányoknak miért nem elég, ha csak táncolunk, miért akarják egyből, hogy felvigyem őket magamhoz? Ezt sosem értettem, bár egy kanos pasas biztosan nem gondolkodik ezen, sőt inkább örül neki. De nekem ott van Jessica, akit szeretek, csak nem tudom, hol van. Szép is ez a szerelem. Körbenéztem a bárpult környékén, és pont most ült le egy lány a mellettem lévő székre. Rendelt egy erőset, majd a tömeget kezdte pásztázni. Barna haja lágy hullámokban omlott a vállára, szemei zölden csillogtak, ruhája nem volt túl rövid. Szelídnek tűnt, ezért hát megszólítottam.
- Hello, nem lenne kedved egyet táncolni? – kérdeztem meg. Istenem ennél bénább megszólítást. Rám emelte tekintetét, ami azt sugallta: itt van még egy seggfej, akit le kéne pattintani.
- Ha a tánc alatt azt érted, hogy smárolni, majd felmenni a lakásodra, akkor köszönöm nem – mondta határozottan. Ő az én emberem!
- Azt hiszem, nagyon egy hullámhosszon vagyunk, én is épp most pattintottam le egy csajt, aki lesmárolt tánc közbe – fintorodtam el, mire kíváncsian nézett rám.
- Miért üldögélsz egyedül? – kérdezte meg, mire én elkezdtem magyarázni.
- Igazából, a barátaim az egyik boxban ülnek, csak mindenki hozta a barátnőjét – mondtam lecsüggedve.
- Neked nincs barátnőd? – kérdezte meg, mire egy kis gombóc keletkezett a torkomban.
- Hát a barátnőm, vagyis nem a barátnőm, de szeretjük egymást, ő mikor nem voltam vele, lelépett a kórházból – mondtam ki, amit már régóta magamba fojtottam. Sokkal könnyebb volt egy idegennek mesélni, előítéletek nélkül. 
- Jézusom, ki tesz ilyet? – kérdezte meglepve.
- Neked van barátod? – kérdeztem vissza. Egy kicsit gondolkodott, hogy mit válaszoljon, majd szólásra nyitotta száját:
- Bonyolult, de hosszú sztori lenne elmesélnem – mondta titkolózva, mire engem kezdett felcsigázni. Nagyon aranyos lány, nem tudnám elképzelni barátnőmként, de jó barátnak tűnik.
- Előttünk az egész éjszaka – mondtam neki. Sóhajtott egyet, majd mesélni kezdett valami pasiról, de nem igazán emlékszem a nevére. Figyeltem, bólogattam, helyeseltem, vagy éppen közbeszóltam, hogy „az a szemét!”. Miután elmondta baját, kicsit nyomottnak éreztem a hangulatot, ezért újra felkértem, hogy táncoljon velem. Örömmel karolt belém, majd a táncparkettre húztam és egymással szemben álltunk meg. Valami pörgős zene szólt, ezért arra próbáltunk táncolni, de utálom az ilyet, ezért bevetettem Harry szokását, miszerint a fülesemet bedugva kezdtünk el hallgatni egy lassú számot. Megölelt és úgy kezdtünk el lépkedni, csak mi ketten léteztünk. Ha ennek a bulinak vége, elkérem a számát és bemutatom a fiúknak. Hamarosan véget ért a szám, ezért elváltunk egymástól, és ő csillogó szemekkel nézett rám.
- Baj van? – szinte üvöltöttem fülébe, de a hangos zene még így is elnyomta a hangom.
- Csak rég táncoltam normális pasival – mondta, mire mindketten nevetni kezdtünk.
- Tényleg, még be sem mutatkoztam, Louis vagyok – mondtam.
- Alisha – mondta el nevét. Magammal húztam a többiekhez és bemutattam nekik. Elmondtuk nekik, hogy csak barátok vagyunk, meg hasonlók, és végre én se egyedül ültem a szerelmes párok között…

~.Dorothy.~

Egy fél órás út után, nagy nehezen találtunk parkolóhelyet, majd felmutatva a jegyünket, már el is foglalhattuk a helyünket. A VIP részlegen néhány sztár volt, és tehetősebb családok. Harry nem ismert senkit, amit nem is bántam, mert így kettesbe lehettünk. A VIP részleg, a színpad bal oldalán lévő páholyban volt, ahonnan remek rálátásunk lesz Bruno Marsra. Még szerencse, hogy hoztam fényképezőt, így rengeteg képet tudok majd róla csinálni. Számomra Bruno Mars nagyon nagy ember, imádom a dalait. Még körülbelül 5 perc volt kezdésig, ezért leültem a székre. Harry is helyet foglalt mellettem, majd összekulcsolta ujjainkat és nézte a gyűrűmet. Ideges volt, nem is tudom miért.
- Minden rendben? – kérdeztem meg kíváncsian, mire ellágyult, és kedvesen nézett rám.
- Igen, csak, izgulok, mert fogunk találkozni Bruno-val is – mondta nevetve. Lesz Bruno-val közös képem és aláírásom tőle. Ez volt életem egyik álma. Harry adott egy puszit a homlokomra, majd átölelte a vállamat. Ezt a pillanatot a fények kigyulladása zavarta meg, ami jelezte, hogy mindjárt kezdődik a koncert. Egy hatalmas sikítás hagyta el a számat, ahogy a többieknek is, mire Harry ijedten kapott a füléhez.
- Bocsi, azt hiszem nem készítettelek fel – mondtam pirulva.
- Nem baj – adott egy puszit – csak máskor szólj – mondta nevetve, mire megcsókoltam.
- Hello London! – húzta el a végét Bruno Mars, mire Harry füleit betapasztottam, majd sikítottam egyet. – Kezdődhet a koncert? – kérdezte, mire nagy hangzavar keletkezett. – Nem hallottam jól – viccelődött velünk, mire még hangosabban kezdtünk el kiabálni. Közelebb mentem a korláthoz, hogy jobban lássak. Az elengedhetetlen kalap a fején volt, farmernadrágot viselt, fehér pólóval és bőrdzsekivel. Eszméletlenül jól nézett ki, mint mindig, amikor képeken látom. Nagyon jó hangulatba kerültem, még jobban izgultam a találkozástól. Elkattintottam néhány képet a stadionról, majd ráközelítettem a színpadra és az ugráló, éneklő Bruno-ról próbáltam csinálni néhány képet. Néhány perc elteltével elkezdte énekelni az örök kedvencemet a Grenade-t, nem a jelentése miatt tetszik, hanem a klip, meg a dallam az, ami fergeteges. Igazából már három éves dal, de ennél jobbat még életemben nem hallottam.
- Easy come, easy go – kezdte el Bruno a sorokat énekelni, mire a közönség is vele együtt énekelt. A végére már Harry is énekelt, és ha jól láttam csillogott a szeme. Előkaptam a gépem és csináltam egy videót is a refrénről, meg néhány képet.
- Jól vagy? – simítottam meg Harry kezét, mire sóhajtott egyet, és rám mosolygott.
- Persze – mondta, majd átölelt. Jól esett a közelsége. Miután ez a dal is véget ért sorba következett a Marry you, When i was your man, Locked Out of Heaven, Treasure. Volt néhány Michael Jackson szám is, mert Bruno-nak ő a példaképe. Az utolsó dal éjfél előtt kezdődött és a Just the way you are volt. Számomra ez egy nagyon aranyos szerelmes dal. Harry felém fordult, majd elkezdett nekem énekelni, miközben megfogta a kezem.
- Oh, her eyes, her eyes, Make the stars look like they’re not shining – kezdte el mire nekem könnybe lábadt a szemem. Mire a dal végére értünk már szinte sírtam. Éjfélig egy perc volt hátra, mikor Harry újra beszédre nyitotta száját:
- Egy percem van, hú, szóval – kezdett bele idegesen, mire nevetnem kellett bénaságán. – Dorothy szívem, tudod, hogy nagyon szeretlek, az életemnél is jobban, ezért szeretnék tőled valamit kérdezni. Nem kell egyből válaszolnod, nem kell holnap megtörténnie, nekem az is jó, ha egy év múlva történik meg, de szeretnélek már magam mellett tudni, hivatalosan is. Édesapád mellettem áll, aminek nagyon örülök, ezért is volt bátorságom ezt megtenni. Dorothy nálad különlegesebb lányt nem is kaphattam volna, nem is értem hogyan érdemellek meg. Tudom, még csak fél éve vagyunk együtt, ezért sem erőltetem ezt az egészet, de muszáj megkérdeznem – mondta és térdre ereszkedett. Édes istenem! Annyira meg voltam hatódva, hogy eszembe sem jutott mit akar kérdezni, erre letérdel előttem. Istenem, hogy lehetek ilyen szerencsés? Elővett egy kis dobozt, majd azt szorongatta idegességében. – Dorothy White, hozzám jössz feleségül? – kérdezte meg, miközben a háttérben már a visszaszámolás volt. 5…4…3…2… - Igen! – kiáltottam el magamat, és miközben Bruno azt mondta, hogy „Boldog újévet!”, én lehajoltam Harry-hez és megcsókoltam. Érzelmesen, tele szenvedéllyel, úgy ahogyan még soha. Nyelve táncra hívta az enyémet, amit szívesen fogadtam, így lassú keringőbe kezdtek. Átkaroltam a nyakát, miközben ő derekamnál fogva szorongatott. Miután levegőhiánytól elváltunk egymástól, homlokomat az övének döntöttem, és így voltunk némán, néhány percig. Majd Harry kinyitotta a dobozt, mire nekem tátva maradt a szám. Egy egyszerű gyűrű volt, gyémánttal a közepén. Boldogan felhúzta az ujjamra, majd újra megcsókolt. Végül felálltunk és egymást ölelgetve a lehető legboldogabban álltunk és néztük, ahogy Bruno elköszön a közönségtől. Folyton csak a gyűrűs ujjamat nézegettem, ahogy megcsillant a fénybe. Az óriási tapsvihar után Bruno Mars lement a színpadról és várta a rajongókat az öltözőjébe. Szólt nekünk valami fickó, majd összeszedtük a holminkat és az öltöző felé mentünk. Idegesen álltam az ajtó előtt.
- Fél éve ugyanezt éltem át a ti öltözőtöknél, és emlékszem, hogy nem volt rajtad póló – mondtam nevetve.
- Azért, hogy elcsábítsalak – mondta huncut mosolyával Harry.
- Sikerült – mondtam mosolyogva, majd kinyílt az ajtó és Bruno beengedett minket. Lefagytam, nem tudtam beszélni, ezért inkább Harry vette át a szót.

- Bruno Mars! – örült úgy, mint egy rajongó, majd kezet fogtak. – Harry Styles vagyok, ő pedig a barátnőm, vagyis már a menyasszonyom Dorothy White – mondta büszkén, mire Bruno két puszival köszöntött és megölelt.

- Gratulálok nektek, mikor volt az eljegyzés? – kérdezte meg tőlünk. Ugyanolyan kedves, mint ahogy elképzeltem, ahogy hallottam a videókban.

- 5 perce – mondta lazán Harry, mire én elpirultam. Bruno-nak tátva maradt a szája.

- Ez megtiszteltetés, hogy az én koncertemen – mondta nevetve.

- Nekünk megtiszteltetés, Dorothy a legnagyobb rajongód – mondta Harry. Nekem is meg kellene szólalnom, azt hiszem, de nem tudok. 

- Akkor azt hiszem, örülnél néhány közös képnek nem? – kérdezte meg kedvesen, mire hevesen bólogattam. Odaadtam Harry-nek a gépemet, aki rengeteg képet elkattintott, majd cseréltünk és ő is beállt. Bruno Mars aláírta a telefonom tokját! Ez elképesztő. Adott még egy autogram kártyát is, amin az ő csodás képe van, aláírva. Életem legszebb napja, és biztosan sose fogom elfelejteni. Elköszöntünk tőle, mert már gondolom más is sorra szeretett volna kerülni. Kimentünk, és nem Harry kocsijához mentünk, hanem egy régi retro kocsiba szálltunk be. Bob volt a sofőr, Harry testőre. Köszöntünk neki, majd csak száguldottunk London utcáin. Harry-vel pezsgővel koccintottunk, majd forró csókban forrtunk össze. Stephanie-nak küldtem egy rövid üzenetet, miszerint: Menyasszony vagyok!♥.
 A körút után Harry saját lakására mentünk. Fájdalmasan lerúgtam a lábamról a magassarkút, majd Harry az ölébe vett. Felvitt a lépcsőn, mire nekem eszembe jutott valami: 

- Elvesztetted mindkét fogadást szívem – mondtam nevetve, miközben szorosan kapaszkodtam belé.

- Nem baj, de a menyasszonyom vagy, és ez mindennél fontosabb – mondta. Nagyon romantikus vőlegényem van, de jó nekem.

- Ezért megérdemled a jutalmat, csak nincs itt a csoki – mondtam szomorúan. 

- Dehogynem. Én mindenre felkészültem – mondta huncut mosolyával. Lehajolt hozzám mire megcsókoltam, majd lerakott az ágyra.

- Akkor kezdődjön az este, szívem – mondtam, mire vadul megcsókolt.