2014. február 23., vasárnap

63.rész: Tele izgalmakkal...

Kedves Olvasók!
Tudom késtem, de előző héten nem volt időm írni. A következő rész sokkal izgalmasabb lesz, ígérem. Hagyjatok nyomot, jó olvasást xoxo L*encii.~


~.Louis.~
A nap sugarai átsütöttek a szürke felhők között ezen a kora tavaszi reggelen. Hanyatt fekve néztem ki az ablakon és csodáltam az eget. Elgondolkoztam jelenlegi életemen: boldog vagyok? Ha teljes mértékben nem is, de azt hiszem, amíg éneklek egy részem mindig boldog lesz. Viszont nem tudok tovább abban a tudatban élni, hogy Ő nincs mellettem. Még nem voltunk együtt, de ez semmit nem jelent, szerettem tiszta szívemből. Mit is beszélek itt múlt időben, még mindig szeretem! Bármit megtennék azért, hogy csak még egyszer láthassam és magyarázatot kapjak mindenre. Mert még mindig nem értem, hogy miért ment el. Még mindig nem tudom kiverni fejemből gyönyörű tengerkék szemeit, szőke hosszú haját, harsány nevetését, és tetteit. Tetteit, amikkel elhitette velem, hogy szeret.  Hisz miért is szeretne? Akkor nem ment volna el. Fájdalmas gondolatmenetemet halk kopogás zavarta meg, ami nem is volt annyira zavaró. A gondolataim végre lecsendesedtek, és az ajtót kezdtem szuggerálni, hátha magától kinyílik. Lassan nyílt ki az ajtó, majd egy aranybarna loboncot vettem észre belógni, amihez később Alisha társult. Szégyenlősen jött be, testét csak egy leggings (Eleanortól ismerem ezt a szót, belém nevelte) és egy bő póló fedte. Nem rég kelhetett fel, még sminkmentes arccal nézett rám. Végül egy lakásba kerültünk, de azt mondta, amíg nem kell velem aludnia, addig oké. Megköszörültem a torkomat, majd szólásra bírtam magamat:
- Jó reggelt – ültem fel az ágyon. Megpaskoltam magam mellett a helyet, mire Alisha hosszú lábaival két lépésben átszelte a köztünk lévő teret és óvatosan leült.
- Neked is – fürkészte arcomat, majd aggódva nézett szemeimbe. – Ugye nem én keltetelek? – kérdezte meg.
- Ennyire látszik, hogy alig aludtam? – próbáltam viccesre venni a formát. – Amúgy nem, már egy ideje fent vagyok – A telefonom képernyőjére lestem, és fájdalmasan állapítottam meg, hogy még csak 8 óra.
- Reggeliztél már? – kérdeztem meg, mire csak megcsóválta a fejét és felpattant. Én is követtem a példáját, majd szégyenlősen felhúztam egy bő nadrágot. Alsót vettem fel éjjelre, tanulva a „Dorothy hirtelen lerántja rólam a takarót” esetből. Ahogy ez eszembe jutott, akaratlanul is elnevettem magam, mire Alisha kérdőn nézett rám, ezért elmeséltem neki a sztorit. Nevetve ültünk le a konyhába, mire Alisha csúnyán megjegyezte:
- Akkor nem én vagyok az első, akinek van barátja és egy lakásban alszol – mondta gúnyos mosollyal az arcán, mire leesett mit mondott, ezért elkezdtem magyarázkodni. – Persze-persze – mondogatta nevetve, de én már nem törődtem vele, mert pincért hívtam valami bőséges reggeliért. Hát így telt az első reggelem Párizsban Alisha Dickens társaságában.
***
A hallban gyülekeztünk, ahonnan már csak Harry és Dorothy hiányzott. Biztos valami rosszat csinálnak khm majd az orruk alá dörgölöm. A délelőttöt a városban, míg a délutánt összegyűlve a mi lakásunkba töltöttük. Hamarosan kezdődik a divathét, ahol semmi más nem lesz csak ruhák és nők. Azt hiszem ez együtt nem igazán jó párosítás, ha azt vesszük, hogy 5 csajjal jöttünk. Biztos ujjongani fognak, hogy ’nézzétek, de jó ruha!’. Az agyunkra fognak menni, de nem baj. Én egy barátommal jöttem tehát bármikor megmondhatom neki, hogy fogja be. Kézen fogva (hát, hogy máshogy?) érkezett meg a szerelmes pár, mire fájdalmasan felsóhajtottam, és körbenéztem a társaságunkon: ölelkeznek, puszilkodnak, csókolóznak, én meg még Alisha derekát se foghatom meg anélkül, hogy ne kombináljanak az emberek. Paul elkezdett valamiről magyarázni, de nem igazán figyeltem. Lehet kellett volna, de jobban lekötött a hotelból való kibámulás: riporterek, újságírók, testőrök, és nem utolsó sorban rajongók várakoztak ránk. A végszóra már én is odafigyeltem és végre indultunk. Alisha-t rábíztam a testőrömre, én pedig mögöttük siettem. Nehezen jutottunk át, de mikor ilyen nagyszabású eseményen veszünk részt, akkor még több testőr vesz minket körül. Sikeresen beszálltunk a limuzinba és Alisha megszólalt:
- húú azt tudtam, hogy sokan szeretnek titeket, de hogy ennyien. Ezt nem gondoltam volna –fejezte be majd szusszant egyet és hátradőlt a kényelmes ülésen.
- Hidd el, akik itt vannak, a fele nem szeret minket. Csak gondolj az újságírókra, riporterekre. Ez a munkájuk nem hiszem, hogy örömmel kergetnek minket – szólalt fel Liam, mire helyeslően bólintottam. Hamar odaértünk és nem igazán lepődtünk meg, hogy rengetegen vannak. Egyedül talán Alisha nézett ki tátott szájjal az ablakon. Elmentünk a hátsó bejárathoz, majd sietve bementünk. Bejelentkeztünk páronként, majd elfoglaltuk a helyünket az első sorba és beszélgettünk. Már rengetegen voltak bent, és hamarosan el is kezdődött. Minden nap más-más divatcégek ruháit mutatják be, hátha valaki vesz tőlük ruhát. Próbáltam normális fejet vágni, miközben legbelül untam magam, és ez még csak az első nap volt.
***

Az utolsó nap reggelén unottan keltem ki az ágyból, semmi kedvem nem volt, még egy napot végigülni. Édesanyám most azt mondaná, hogy ne legyek ilyen negatív, már csak egy nap, de én nem igazán rá ütöttem. Pedig ő olyan jó ember.
Elvégeztem a reggeli teendőimet, majd elmentem reggelizni, és Alisha-t is megleptem egy reggelivel. Leraktam az asztalra, majd a nappaliba mentem, és mivel még semmi dolgom nem volt, bekapcsoltam a tv-t. Váltogattam a csatornák között, végül a sportnál maradtam, amin éppen valami focimeccs ment. Közben előhalásztam a telefonom és írtam a fiúknak WhatsAppon, hátha fent vannak már. A csoportba visszaírt Liam és Harry, ezért áthívtam őket, hátha van kedvük focit nézni. Kopogás nélkül törték rám az ajtót, mire lehurrogtam őket, hogy Alisha még aludna. A konyhába siettem és valami nassolni való után kutattam, majd mivel nem találtam, ezért inkább valami gonosz tervet eszeltem ki. A többieknek jeleztem, hogy kövessenek, majd besurrantunk Niall lakásába és a bőröndje után kutattunk. Tudtam, hogy mindig hoz magával dugikaját, ezért mindent átkutattunk, és végül mikor megtaláltuk, mindenből vettünk egy kicsit, majd nevetésünket visszafojtva mentünk vissza. Továbbnéztük a focit, ami nem volt valami nagy szám, de addig se unatkoztunk. Lehet, hogy kicsit hangosak voltunk, mert Alisha jött ki ’most keltem fel’ arccal, majd meglepődve vette észre a többieket, és miután intett egyet, a konyhába ment, valószínűleg reggelizni.
- Rá kéne hajtanod a csajra – suttogta Harry, mire Liam rosszalló pillantásokat küldött felé.
- Dehogy! – tiltakoztam, mert semmi értelme nem lenne, főleg, hogy semmi érzelem nem köt hozzá, csak barátunk vagyunk. Legalább a barátaim ne boronáljanak össze, ha már a média azt csinálja. – Nekem ott van Jessi! – mondtam egy kicsit hangosabban a kelleténél. Hagyjanak már engem békén a lányokkal, ott van az a sok modell is, Paul meg közben nyaggat Eleanor-ral, hogy az mekkora pont kavarna, ha újra összejönnénk, és ez kell a bandának most, de én ezt nem akarom. Tenyerembe temettem arcomat, és sóhajtottam egy mélyet. Hátradőltem a kanapén és egy mosolyt eresztettem az arcomra, majd figyelmemet a meccsre szenteltem, és a következő gólnál jó hangosan elkiáltottam magamat. Nem tudom mikor, de Alisha is becsatlakozott hozzánk, amin jót mosolyogtam. A délelőttöt tv-zéssel töltöttük, majd este végre utoljára mentünk el a divathétre. Elegánsan kiöltöztünk és párokban foglaltuk el a megszokott helyünket az első sorban. Elhangzott a köszöntő, majd hamarosan elkezdtek vonulni a modellek, amire nem is igazán figyeltem. De aztán hirtelen valami ismerőset véltem felfedezni, sokkot kaptam, a barátaim engem kezdtek bámulni, míg én csak az előttem vonulóra figyeltem. Ő a mellettem ülőt figyelte, én pedig legszívesebben fejbe csaptam volna magam. Most vette igazán kezdetét a divathét, tele izgalmakkal…

2014. február 9., vasárnap

62.rész: Hogyan szerezzünk párt 9 óra alatt?

Kedves Olvasók!
Elég régen hoztam új részt, de nekem is újra volt suli, ami nem jelentett mást, mint, hogy felelések, dolgozatok, házik- De mindegy nem panaszkodom, hisz mindenki így van ezzel. Remélem elnyeri a tetszéseteket az új rész, igyekszem hamar befejezni a blogot, de próbálom nem összecsapni a részeket. Jó olvasást! xoxo L*encii.~


~.Louis.~
Holnaptól kezdődik a divathét Párizsban, ahol kötelező megjelennünk. Még egy hülye esemény, amin vigyorogva kéne a kamerába játszanom magamat. Semmi kedvem az egészhez, főleg, hogy párt is kéne találnom magamnak, mielőtt Paul beszervezi nekem Eleanor-t. Múltkor se jártam valami jól vele.
Valentin nap után nagyon le lettem szidva, mert a többiek meglátták, hogy cigiztem és bepiáltam. Azóta Zayn jobban elrakta a cigiét, és a piakészletet is mindig ellenőrzik. Eszméletlenül idegesít, de meg kell őket értenem. Ma este indulunk Párizsba, tehát maradt még néhány órám. Megnézem a telefonomat, délelőtt 11 óra, tehát pontosan 9 órám maradt összeszedni valakit. Kimentem a szobámból és a nappaliba rohantam.
- Srácok, segítsetek valami párt keresni! – kiáltottam el magam, ahogy leértem, mire mindenki összerezzent. Leültem közéjük a kanapéra, majd vártam a többiek válaszát.
- Harry, nem tudod beszervezni Gemmát? – kérdeztem meg, mert senki nem mondott semmit.
- Sajnálom Louis, de ő szerintem nem fog ráérni, de felhívom neked – mondta, majd elvonult telefonálni. Nézzük, kik jöhetnek még szóba… Waliyha!
- Zayn – néztem rá kiskutyaszemekkel, tudom, hogy nagyon félti a húgát tőlünk. Pedig semmit nem ártanánk neki, főleg, hogy mindenkinek van barátnője. Vagyis, pontosabban mindenkinek foglalt a szíve. De talán nem is tőlünk félti, inkább a médiától. Zayn családja szerepel benne a legkevesebbet. Jó igen, a Story of my life klipünkben és a This is us-ban benne vannak, még a premierre is eljöttek, de amúgy ha el is jönnek meglátogatni Zayn-t, inkább csak elvonulnak valahova. Bár meg tudom őket érteni, Bradfordban is sokan zaklathatják őket. – A húgod, Waliyha nem érne rá? – kérdeztem ártatlan mosolyommal.
- Louis, tudod, hogy nem szeretem, ha a családom a média részévé válik – mondta komolyan, mire lehervadt a mosolyom. Akkor maradt Gemma, vagy a húgaim. Jézus, de gáz, hogy ha a húgom lenne a párom. De inkább, mint, hogy Eleanor. Akkor egyből el kezdenének pletykálni, hogy újra együtt vagyunk.
- Liam, tudod, hogy szeretlek – kezdtem bele, mire egyből félbeszakított:
- Lou, Ruth és Nicola nem túl idősek hozzád? Amúgy is Ruth-nak vizsgaidőszaka van, Nicola pedig… róla nem tudok semmit – fejezte be.
- Ajj, de nem akarok az egyik húgommal menni, az milyen ciki már – nyafogtam, mire mindenki rajtam nevetett. Egy szemforgatással elintéztem az egészet, majd gondolkodóba estem. Elővettem a telefonom, és az összes lehetséges párt felhívtam. A legtöbben nem értek rá, vagy hírességek és már van párjuk. Nevetséges vagyok, és reménytelen szerelmes. Bizonytalanul tekertem vissza a telefonkönyv elejére, majd pár másodpercig gondolkodva néztem Alisha nevére. Egy hónap ismertség után eljönne velem egy hétre Párizsba, csak, mint barát? Nem tehetem kockára az életét, azzal, hogy bevonom az én kis világomba. Már eddig is találkoztunk párszor, és egyből pletykálgattak, hogy együtt vagyunk. Talán a barátja, vagy nem is tudom kije, nem igazán örülne, ha Alisha egy híresség mellett villogna Párizsban, a szerelem városában. De talán egy próbát megér. Hirtelen mozdulattal nyomtam a nevére, majd vártam, míg felveszi.
- Szia Alisha, itt Louis – köszöntöttem vidáman. Kimentem a nappaliból és az emelet felé vettem az irányt, hogy a szobámba tudjak vele beszélgetni.
- Szia Louis – köszöntött, miközben hallottam a hangján, hogy mosolyog. Befészkeltem magamat a fotelomba, majd a kezem közé vettem a divathét programfüzetét és azt lapozgattam.
- Mik a terveid a jövő hétre? – kérdeztem meg hirtelen.
- Hát… - elkezdett kutakodni, majd valószínűleg elővette a naptárját és azt lapozta fel. – Egész héten dolgozom, megbeszélésről megbeszélésre fogok menni, aztán hétvégén pihenek – hadarta el.
- Mi lenne – kezdtem bele, de ő közbevágott.
- Ez rosszul kezdődik Tomlinson! – teremtett le, mire felsóhajtottam.
- Csak hallgass végig – kértem, mire ő is felsóhajtott – szóval, mi lenne, ha a jövő héten nem mennél be dolgozni, hanem – emeltem fel a mutatóujjam, bár úgy sem látta – velem jönnél Párizsba, mint a párom a divathétre – mondtam ki egy szuszra. Idegesen doboltam a combomon, miközben vártam a válaszát.
- Louis – kezdte lágy hangon, na, most biztosan megpróbál óvatosan visszautasítani! – Biztos vagyok benne, hogy egyből ránk akaszkodnának, és te sem és én sem úsznánk meg épp bőrrel. Valószínűleg a menedzsered se örülne neki, ha egy újabb lány kerülne képbe, annak ellenére, hogy csak barátok vagyunk. Az én főnököm, pedig kirúgna. Mindennek a tetejébe még ott van Jack is, akivel most egészen jól alakul a kapcsolatom, és nem akarom, hogy féltékenykedjen – fejezte be mondandóját. Elgondolkodtam rajta, és teljesen igazat adtam neki, de kell nekem egy pár!
- Ha kell, lefizetem a főnököd, és mindenkinek kijelentjük, hogy csak barátok vagyunk – próbáltam viccesre venni a dolgot, de legbelül én is tudtam, hogy nagyon nagy hülyeséget fogunk csinálni.
- Talán veled megyek, de mielőtt örülni kezdenél, leszögezek néhány dolgot: először is én fizetem a repjegyemet, nem fogok rajtad élősködni. Másodszor nem alszok veled egy hotelszobába. Harmadszor ne hozz félreérthető helyzetbe, és még csak poénból se mondd, hogy együtt vagyunk!
- Ilyet sose tennék! – szóltam közbe felháborodva.
- Ismerlek annyira, hogy tudjam, csinálnál ilyet. Negyedszer pedig lehetőleg ne kerüljek kamerák elé. Aztán valahogy el kell intéznem a munkahelyemen is a dolgot, meg te is beszéld meg a menedzsereddel, hogy mi legyen. Jack lesz a legnehezebb feladat, mert meg kell róla győznöm, hogy csak barátok vagyunk – fejezte be határozottan. Az első pillanattól azért kedveltem meg, mert annyira határozott volt, simán lerázott volna engem is a buliban.
- Rendben, megesküszöm mindenre, és ha már itt tartunk, a mai napot nem töltenéd velem? Úgyis este indul a gépünk. Akár Jack is átjöhet megismerni minket, hogy lássa a dolgokat – kérdeztem meg.
- Rendben, csak előbb el kell intézni ezt az egészet, de délután találkozhatunk – mondta kedvesen.
- Oké, intézkedem is! Szia – raktam le, és ugrándozva mentem le a lépcsőn. A nappaliba ráugrottam a kanapéra és elterültem rajta. Ez jó is lett volna, ha valaki alólam fel nem nyög fájdalmában. Nevetve feltápászkodtam és ujjongva újságoltam el nekik az új hírt:
- Lesz párom! Lesz párom! Lesz párom! – kántáltam, miközben a többiek furcsán méregettek, majd Zayn megszólalt:
- Lányokat meghazudtolva tudsz örülni valaminek. Most olyan voltál, mintha életed szerelme elhívott volna keringőzni a szalagavatóra – mondta, mire a többiek felnevettek, én pedig durcásan vettem tudomásul, hogy lesz párom! Tárcsáztam gyorsan Pault, aki hamar fel is vette.
- Szia Paul! Van egy barátom, aki el tudna velem jönni Párizsba. Még csak egy hónapja ismertem meg, és gondoltam szólok, hogy lett párom – mondtam neki, magamban pedig hozzátettem, hogy „nem kell beszervezned Eleanor-t”.
- Ez mind szép és jó Louis, de ne akarj még egy embert belerángatni a kis világodba! Csak jönni fognak a tippek, hogy együtt vagytok. Nem lesz ennek jó vége – magyarázott nekem, mire csak fájdalmasan felsóhajtottam.
- Tudom-tudom, de ő belement, és igyekszem normálisan viselkedni majd. Te pedig próbáld meg elérni, hogy ne kerüljenek rólunk ki képek és cikkek, légyszi – kérleltem.
 

- Rendben, de én figyelmeztettelek, hogy ennek rossz vége lesz – mondta és lecsapta a kagylót. Megint elkezdett apáskodni felettem és magyarázni a nagy tudásával! Jó igen ő a menedzserünk, de mit tud egy menedzser, amit én nem? Mindegy is. Írtam egy üzenetet Alisha-nak, hogy megoldottam. Már csak minden rajta, a főnökén, és Jack-en múlik. A konyhába mentem és ittam egy pohár narancslevet, majd a szobámba mentem és elkezdtem összepakolni a dolgaimat. Nem sok ruhát viszek, mert ott úgyis adnak rám valamit. Röpke fél óra alatt bedobáltam a dolgaimat egy bőröndbe, de mivel nem sikerült behúznom, ezért újra megpróbáltam ezúttal szépen bepakolni. Miután végeztem betoltam a sarokba a bőröndömet és lementem a többiekhez. A nappaliba ültek és valami műsort néztek, ezért én is csatlakoztam hozzájuk. Közben vártam Alisha hívását.
***

Egy óra múlva hívott is, miszerint a főnöke elengedte szabadságra, és már csak Jack-et kell meggyőznie.
Ezért meghívtam őket hozzánk, és hamarosan ide is érnek. Stephanie és Dorothy is itt van nálunk, ezért rájuk bíztam az ebédet, mivel ha én állnék be szakácsnak abból jó nem sülne ki. Hamarosan csöngettek, ezért az ajtóhoz siettem és beengedtem vendégeinket. Alisha-t puszival köszöntöttem, majd bemutatott Jack-nek, akivel kezet fogtam. Jack magasabb nálam, a haja sötétebb, majdnem fekete, de a szeme rikító kék. Nincs annyira kigyúrva, Zayn-hez tudnám hasonlítani. Beinvitáltam őket a nappaliba, ahol mindenki bemutatkozott, majd letelepedtünk a kanapéra és vártunk még, mert nem teljesen készült el az ebéd. A hangulat egyre oldódott, Jack nagyon jófej, semmi kétség, hogy bízni fog Alisha-ban és elengedi. Hamarosan asztalhoz ültünk és elfogyasztottuk a finom ebédet. Ezután az egész délutánt együtt töltöttük, ruhástul fürödtünk a medencébe, filmet néztünk, és tiniket meghazudtolva bohóckodtunk. Alisha és Jack is összemelegedtek, aranyosak voltak együtt. Eljött aztán a vacsoraidő, amit sajnos már nem velünk töltöttek, mert haza kellett menniük. Jack szerintem jól érezte magát velünk, és bízik bennem annyira, hogy elengedi a leendő barátnőjét velem egy hétre Párizsba. Idegesen doboltam az asztalon, miközben vártam, hogy Alisha írjon a fejleményekről. Ránéztem az órámra, még két órám van indulásig.
- Haver befejeznéd? – kérdezte meg hirtelen Zayn, mire észbe kaptam és abbahagytam a dobolást.
- Csak izgulok, hogy Alisha lesz-e a párom, mert nem akarok még egyszer Eleanorral tölteni egy napot! Nem hogy még egy hetet. El kell felejtenem őt – mondtam megkönnyebbülve.
- Figyelj, meg tudlak érteni. Csak meg kell találnunk Jessi-t és minden jóra fordul – mondta határozottan, majd felment a szobájába pakolni. Bár olyan könnyű lenne megtalálni. Ezután kaptam egy megváltó üzenetet Alisha-tól: „Jack simán belement, veled megyek. Mikor és hol találkozzunk? A.” Visszaírtam neki a repteret és az időpontot, majd boldogan baktattam fel a szobámba. Ledőltem az ágyamra és a plafont kezdtem bámulni. Az elkövetkezendő hét napban meg kell magamat játszanom, ami nem lesz könnyű, de már megszoktam. Nem érdekelnek a modellek! Se a ruhák! Csak újra magam mellett szeretném tudni Jessi-t!

2014. február 1., szombat

61.rész: Orokke

Kedves Olvasók!
Újabb résszel szolgálhatok nektek, remélem elnyeri a tetszéseteket. A cím direkt van ékezet nélkül írva, de ez kiderül a történetből. Louis része pedig direkt lett jelen időbe írva. Nem ma akartam kirakni az új részt, de aztán rájöttem, hogy mivel ma van Harry szülinapja ezért igazán megérdemli. Nagyon boldog szülinapot szeretnék kívánni a mi kis főszereplőnknek, aki ma lett 20 éves. El sem hiszem! Bár a tegnap kijött Midnight Memories klipjükben nem látszik, hogy már elmúltak 18, de mindegy is, mert mi így szeretjük őket. Nagyon besírtam a klippen, nagyon hülyék, érdemes megnézni.  Még egyszer boldog szülinapot kívánok Harry-nek, aki a kedvencem a bandában és egyben a blog főszereplője♥! Jó olvasást. xx L*encii.~

Másfél hónapja vagyunk Harry-vel boldog jegyesek. Még mindig mosolyt csal az arcomra, ahogy visszaemlékezek a koncertre. Ahogy folyton a gyűrűmet lestem, észrevettem, hogy a gyémánt szélén szívecskék vannak. Nagyon aranyos volt. Sajnos áprilisban indulnak a fiúk turnézni, így nem lesznek itt, amikor leérettségizünk Stephanie-val. A szalagavató már vagy egy hónapja volt, de sajnos nem Harry lett a párom a keringőnél. Lehetett volna, de én magam döntöttem így, mert nem lett volna jó, ha a sulit ellepi a sajtó. Így hát az egyik legjobb fiúbarátomat választottam, Dant. A szünetben nem igazán beszéltünk, de végül ő kért meg, hogy legyek a párja. A szalagavató remek volt, Dan-nel rengeteget készültünk ketten is a táncra. Igaz emiatt, már egyből jött a sajtó, hogy csalom a vőlegényem, de nem érdekelt. Amúgy is Harry már találkozott Dan-nel. Bírják egymást, azt hiszem. Rettentő nagy port kavart a lánykérés, mind a sajtóban, mind a suliban. Igen még nem vagyok 18, de nem érdekel, ez nem korfüggő. A legrosszabbat hagytam a végére: a szüleim nem igazán vannak most jóba, anya egy időre elment New Yorkba, valami munkaügyben, de nem igyekszik hazajönni. Apu mindenben mellettem állt, és ez nagyon zavarta anyut, mert például apu megengedte, hogy varrassak infinity tetoválást a csuklómra, ahogyan Harry is. Nagyon tetszik, bár anyu nem örült neki. Aztán a lánykérésről is csak apu tudott, anyu nem egyezett volna bele, de hát az apától kell elkérni a lányt, tehát Harry nem csinált hülyeséget. Szóval, ha véletlenül elválnak a szüleim, akkor az egésznek én leszek az oka. Nagyon örülök neki, de mindegy.

Miután mindezt végiggondoltam fáradtan keltem ki az ágyból. Harry saját lakásán vagyunk mindketten, mert ma van Valentin nap és az egész napot együtt töltjük. A többiekről nem sokat tudok: Danielle és Liam elmentek a karácsonyra kapott síelésre, ahogyan Perrie és Zayn pedig Párizsba. Niall és Stephanie elmentek Budapestre, nagyon aranyosak. Ők már múltkor felhasználták a masszázst, amit tőlünk kaptak. Louis pedig a banda házban van, sajnos egyedül. Kicsit féltem, hogy mit fog csinálni, de ahogy tudunk, megyünk is vissza hozzá. Ami minket illet, visszaadtuk Zayn-nek az üres csoki festékes üveget. Amit Niall-től kaptam szakácskönyv, abból már megcsináltam néhány receptet, de szerintem egy év alatt nem fogom befejezni. A mai napra nem terveztünk semmi különöset Harry-vel, nem fogunk kimozdulni, csak filmeket nézünk, hülyéskedünk, főzünk, de a lényeg, hogy együtt leszünk. Harry még aludt, ezért előkotortam a fényképezőmet a fiókból, majd lőttem róla néhány képet. Közben felébredt és morcosan nézett rám, amiért felkeltettem. Adtam neki egy csókot, majd visszafeküdtem mellé, és a mellkasába temettem arcomat. Mélyen beszívtam az illatát, majd lábunkat összekulcsoltam. Néhány perc múlva már csak egyenletes szuszogását lehetett hallani, ezért, hogy újra felébresszem, csókot leheltem ajkaira.  Morogva húzta ránk a takarót, mire a sötétben megkerestem haját, és játszani kezdtem vele. Abbahagytam és fel akartam állni, mire hirtelen visszahúzott kezeimnél fogva, ezáltal ráestem. Nyögött egyet a hirtelen jött súly miatt, ezért felálltam és lerángattam róla a takarót, hogy keljen már fel. Megdörzsölte szemeit, majd hirtelen pattant fel az ágyról. Kicsit megszédült, ezért erősen fogtam meg karját, nehogy elessen. Lebattyogtunk a lépcsőn, és amíg ő leült a pulthoz, és ráhajtotta fejét, én reggelit csináltam. Nem vittem túlzásba, ezért csak összedobtam néhány szendvicset. Bementem vele a nappaliba és Harry-t is húztam magam után. Letelepedtünk a kanapéra, majd ő a fáradtságra hivatkozva, fejét ölembe hajtotta. Ettem néhány szendvicset, a többit pedig az asztalra tettem, hátha Harry megeszi.

- Ennyire fáradt vagy? – kérdeztem, miközben haját kezdtem el simogatni. Csak morgott egyet, ezért nem is foglalkoztam vele, hanem bekapcsoltam a tv-t, és valami romantikus filmet néztem, ami nem rég kezdődhetett. Nagyon aranyos film volt, félpercenként szólaltam meg, hogy „de cuki, istenem”, vagy, hogy „csókold meg”, „tudtam, hogy megcsókolod” és hasonlók. Remélem, Harry elég mélyen aludt ahhoz, hogy ezeket az ömlengéseket ne hallja. 
- Harry most már igazán felkelhetnél lassan 11 óra lesz – figyelmeztettem, mire kinyitotta szemeit, rám nézett, majd vissza is csukta. – Jól van, akkor nem kapod meg az ajándékod – mondtam megsértődve, mire kipattantak szemei és felült.
- Ajándék? – kérdezte izgatottan, mire csak a tv-re néztem és nem válaszoltam. Beállt a tv és közém egy szál alsóban, ami nem igazán zavart, de nem tudtam az arcára figyelni. Leguggolt elém, és bevetette a kiskutyaszemeket. Megsimítottam arcát, majd megszólaltam:
- Majd később megkapod, most csináljunk képeket – mondtam izgatottan. Felmentem a gépemért, és leültünk a kanapéra, majd mindenféle fejet vágva lefotóztam magunkat. Ezután lehoztam az állványt és beállítottam időzítőre. Majd Harry-vel a nappali közepére álltunk, mire felkapott az ölébe és megcsókolt. Ellőttünk jó néhány szerelmes és dilis képet, közben rengeteget nevettem. Nagyon jól éreztem magam, pedig semmi különöset nem csináltunk, csak fotókat magunkról. Ezután felöltöztünk rendes ruhába, mert eddig pizsamába voltunk. Felvettük a Zayn-től kapott Mr. és Mrs mickey egeres pulcsit. Lementünk a konyhába és először főztünk együtt magyar ételt. Húsleves és pörkölt mellett döntöttem, mert azt biztosan szeretni fogja. Miután jó pár órát szenvedtünk, hogy elkészüljön, asztalhoz ültünk és elfogyasztottuk. Jó volt látni Harry elégedett arcát, ahogyan eszik. Örültem, hogy nem ragaszkodik az angol konyhához. Miután ezzel is megvoltunk, felmentünk a szobájába és beszélgettünk. Majd elkezdtük átadni egymásnak az ajándékát. Először én adtam neki oda. Nem nagy ajándék, de személyre szóló. Egy dögcédula, amibe belevésettem egy dátumot és egy szót: 2013. július 10. Örökké. Ekkor jöttünk össze. Az örökké-ben pedig az a különleges, hogy magyarul van beleírva. Nagyon kíváncsi vagyok a reakciójára. Szerintem egy dögcédula igaz, hogy úgymond nyaklánc, de mégis igazán fiús. Ezen kívül még egy dolgot kap, de az még titok. Odaadtam neki a kis dobozt, majd kinyitotta, először a dögcédulát kezdte vizslatni, majd próbálta elolvasni a magyar szót:
- orokke? – kérdezte meg, mire nevetnem kellett.
- Örökké, annyit jelent forever – magyaráztam meg neki. Párszor még mondogatta, hogy orokke, orokke, majd kivette a másik ajándékot is. Egy kis zsák volt, amiben zsetonok vannak. Ezeken a zsetonokon különböző dolgok vannak írva, mint például: a reggelit az ágyba kérem, csókolj meg, masszírozz meg, ölelj meg, tégy magadévá, szeretgess meg, fürdess meg, főzz nekem és a bónusz. A bónusz-nál bármelyiket fel lehet használni. Mindegyiket egyszer lehet használni, viszont bármikor. Az interneten lehetett ilyet kapni, de én inkább kézzel csináltam. Huncut mosoly ült ki arcára, mikor végignézte a kártyákat. Hirtelen megcsókolt, mire mosolyra húzódott a szám. Nagyon aranyos volt, hogy tetszik neki az ajándékom. A dögcédulát fel is vette.
- Most azonnal nem tudom felhasználni? – kérdezte meg miközben a ’Tégy magadévá!’ zsetont fogta kezében. Szájára raktam mutatóujjamat, miközben ölébe ültem, és vártam a reakcióját. A zseton kiesett a kezéből, és vadul falni kezdte ajkaimat, miközben keze bejárta egész testemet. Végigtapogattam kockáin és mielőtt kigombolhattam volna az ingemet, megállított, és ölébe véve indult meg a gardrób-hoz. Előhúzott onnan egy kerekes ruhaállványt, majd levett róla néhány dolgot: szexi fehérneműszett, harisnyakötő, fűző, bilincs, fekete miniruha.

- Vedd fel ezeket – kérlelt kiskutyaszemekkel, mire bevonultam a fürdőbe és felvettem. Kimentem, Harry éppen egy zenét kapcsolt be, majd elővett egy üveg masszázsolajt. Lefutott a konyhába, majd felsietett egy üveg borral és két pohárral. Letette, majd megint lement. Addig én leültem az ágyra és vártam. Felhozott egy doboz gyümölcsöt és tejszínhabot.
- Mire kellett ez a ruha Harry? – kérdeztem meg.
- Hogy utána letéphessem rólad – mondta perverzen. Az ágy mellé húzta az asztalt, majd megkínált borral. Leült mellém és először csak iszogattunk, majd elkezdtünk gyümölcsöt enni tejszínhabbal. Lágy dallam szólt a háttérben, mikor Harry ölébe ültem és elkezdtem a csípőmmel nyolcasokat leírni. Derekamnál fogva szorított, közben pedig nyakamat csókolgatta. Beleharaptam egy eperbe, mire ő leharapta a másik felét.  Elkezdte rólam letépni a ruhát, majd kilazította a fűzőt is, amitől jóval több levegőt kaptam, mint eddig. Elvettem még egy epret, amit csodálattal néztem, mert össze volt nőve egy másikkal. Az asztalon lévő gépemet előkaptam és lefotóztam. 
- Összetartozunk, akár csak ez a két eper – mondtam meghatottan, mire Harry helyeselni kezdett, majd újra megcsókolt. Utána megettük az epret, tovább folytattuk kalandos napunkat. Előkerült a bilincs, masszázsolaj, és még a bort is megittuk…

***
Egymás mellett feküdtünk az ágyon és próbáltuk feldolgozni a most történteket. Életem legvadabb óráin voltam túl, ezért még nem sikerült megemésztenem.
- Te mindig tudsz újat mutatni – dicsértem Harry-t miközben arcát fürkésztem. Dicsőséges mosoly ült ki arcára, majd megszólalt:
- Te sem panaszkodhatsz – mondta, mire elpirultam. Egy kósza vörös tincsemet söpörte ki az arcomból, majd puszit nyomott homlokomra.
- Még egyszer boldog valentin napot szívem – becézett Harry, mire adtam egy puszit a szájára, majd felültem. – Van még egy ajándékom számodra – mondta, mire ránéztem. – Csak menj be a fürdőbe – Gyorsan adtam neki egy csókot, majd sietve mentem be és tátva maradt a szám. A kádban rózsaszirmok úszkáltak, és beszínezték a vizet. Egy tálcán pedig gyertyák voltak gyümölcsnyárssal, csokival megöntözve. Levettem a ruhámat, majd beültem a kádba és kortyolgatni kezdtem valami üdítőt. Igazából nem tudom mi volt az, de nagyon ízlett. Hátradöntöttem a fejemet és élveztem a pillanatot.
~.Louis.~

Valentin nap. Persze, én meg itt ülök egyedül az ágyamon, miközben a többiek kettesben romantikáznak Párizsban, Budapesten. Nem lehetne igazságtalanabb az élet. Hirtelen ötlettől vezérelve előkapom a telefonom, végigtekerek a telefonkönyvben, majd Jessica nevére nyomok és a fülemhez emelem a készüléket.
- Hallo! Itt Rose Williams – Egy sóhajtás kíséretében nyomom ki a telefont. Reménytelen – gondolom magamban, majd egy kibuggyanó könnycseppet próbálok dühösen letörölni. Idegesen baktatok le a lépcsőn, majd a hűtőbe nyúlok és kiveszek egy üveg whiskeyt és jól meghúzom. A fiókból előveszem Zayn tartalék cigijét, majd meggyújtok egyet és jól beleszívok. Letüdőzöm, amitől köhögni kezdek. Minél többet szívok belőle annél jobban kezdem megszokni. A fáradtságtól a földre rogyom, és miután Harry dalát a Don’t let me go-t éneklem, felhajtom az egész üveget. Kiveszek még egyet a hűtőből, és anélkül, hogy elesnék, felmegyek a lépcsőn és bedőlök az ágyamba. Magamhoz szorítom a segítséget nyújtó italt, és kényszerítem magam, hogy elaludjak. Kapja be az egész Valentin nap!